Emőkével, a szőke nővel
közli a postahivatalnok,
még egy bélyeget kell tennie
a borítékra, mert túlsúlyos
a levél. - Mondja, attól könnyebb
lesz? - kérdezi a hölgy, túlbuzgón.

Az igazat megvallva, soha,
de soha nem aggódom,
nem is nyugtalankodom,
nem is emésztődöm a miatt,

ami elől el kell rejtőznöm,
én arra tartogatom
aggályom, szorongásom,
ahová el kell menekülnöm...

Óh, míly szépséges fénnyel ég
fejünk felett a méla hajnali ég!
Keletről a felkelő Nap korongja
a tájat sárga szalaggal bevonja.

Minden alszik. Minden mozdulatlan.
A táj néma, merev nyugalomban.
Vagy mégsem? Egy vadgalamb búg távolabb.
Egy villamos zörög jó hangosan.

Ébred a tájék. Jön a reggel.
Egy új nap jön gonddal és ...

Anno volt egyszer egy
nívósan - szellemesen
író, különc ember,
aki nem is sejtette,
amikor a műveit
papírosra vetette,
hogy valamikor majd
Shakespeare lesz belőle...

Az ősz palástja tegnap nagyon szép volt.
Meg-megmozdultak rajta csend-levélkék,
s címert szőtt rája szelíd büszkeséggel
fentről a kékség.

Föld fogadott sárgát, vöröset, barnát,
mintha ő lenne a színek hazája, -
s annyi igaz volt: mindet bút lebontó
humusza várta.

Az ősz palástján égi, s földi béke
simult egymáshoz, ragyogott a ...

Tyúkanyócska kipottyantott
sirge-sárga szalmára.
Gazdasszonykám a kis tyúktól
ezt várta! Pont ezt várta!

Potty! Potty! Potty-potty-potty!
Kot! Kot! Kotkotkot!
Engem kedves tarka tollas
tyúkanyócska alkotott.

Később megjött az ecset.
Nem sokáig fecsegett:
leánykézből szép pirossal
nekem de kedveskedett!

Potty! Potty! ...