Hajdúk büszke népe élt évszázadok óta e csodálatos tájon,
az alföldi, végeláthatatlan, gyönyörű, termékeny pusztaságon.
Bocskai büszke népe a Hazáért az ellenséggel gyakran ölre ment.
Élte büszkén harcos, szép múltját és éli tetterővel a jelent.

Itt, ahol a századoknak történelmi vihara dúlt,
az Isten jóságos akaratából gyógyvíz ...

Igazán szép babaként jöttem
napvilágra, nemcsak anyám
dicsérte meg égszínkék szemem,
finom bőröm, helyes pofikám.

Szívesen emlékszem óvodás –
kori élményeimre (!), éltem
isteni szépségemmel, csodás
kisleánykák szívét nyertem el,

Iskolásfiúként azonban
már a szerelmüket is. Múltak
az évek, azt éreztem, ...

Szárnyban panasz
a sárga, kék.
Lengő ágzugok,
cinegék.

Egy hangkönnycsepp, -
repíti húr.
Bokorfent bú, és
bú alul,

de közönyben
ég, föld, a hó, -
közönyös világ,
hallgató.

Lét-láthatár
szélén megyek.
Cinkék sírnak, - vagy
emberek?

Oly emberi
a cinke bú!
Szél elrohan, ...

Távozó télnek búcsúszót kiáltott
a hóvirág, s földből felhozott álmot
kínált szirmain rigóhangos égnek.
Rügyek csodáltak felhőcsend fehéret.

A tájat jártam, elbúsult varázsló,
mert jól tudtam: tavaszi lélekzászló
lobog, ellobban, múló minden ének, -
Szépségről csak pár fénypercig mesélhet.

Egy nyúl futott, vitte négylábú ...

Bágyadt fény a fákon átoson
s téli ősz telepszik szét a városon.

Minap, barátom Sándor berontott

a főszerkesztő irodájába

s ráborította az asztalt (főnök sokkot

kapott a támadástól), egy kollégája



a nyomában rohanva megbotlott,

beverte a fejét, az orrából folyt

a vére, ámde hidegvérrel így szólott:

- Sanyó! Csak vicceltünk, nem nyertél a lottón!