A vadrózsa a népdalok virága.
A népköltészet? Petőfi imádta!
Elképzelt néphez volt ez Nála hűség?
S nem látta fényed, s árnyad, Egyszerűség?

Csak később látta a kétféle népet,
és árnyait uszított csőcseléknek?
Csak később, persze, mikor tapasztalta, -
s eszméiben így jutott magasabbra.

A vadrózsa kis fehér ...

Egy vers kellene, Vers, amely még nincsen.
Olyan: szíve engedi - rátekintsen
megtévedt. Vers, mely úgy szól a világhoz:
emberi állatszív is neki áldoz.

Volt ilyen Vers? Költészet hozzá gyenge,
bármilyen szép is csillagok szerelme.
Isten, ha van is, legenda, s hazugság, -
mohó papok, - bár mást papolnak, - tudják.

A Költőt, - bármi Szépség ...

Turulok szállnak múltból, végtelenből.
Éles szemek, karmok, csőrben remény,
hogy karmok közé kerül az a zsákmány, -
és csőre töltött a fasiszta lény.
Egy dörrenés, s elvágódott a költő
kit becsapott Jehova, s Krisztus is,
s a költő, persze, önmagát is becsapta,
mikor hitte: hazája nem hamis.
Nem jó, ha ilyen hiszékeny a költő,
akár nagy ...

Versek és a zene együtt hatnak
részeiként ennek az összhangnak,
szebbé tevői az esti hangulatnak.
A zene, Bachnak muzsikája

mintha a versekkel együtt szólna.
Mindkettőnek az élet szépsége a mondandója.
A Bach-műveknek komor harmóniája,
s a versek sok csodálatos strófája
számomra az élet szép ajándéka.

Halász István
Rózsavölgy, ...

Ha rajzol, fest e művész,
bármit, mindig szabad
világból ott a Szépség,
s szétnéző gondolat,

még ha a Csendből álom
szín néz is rád, lehet,
ha látsz, felébreszt benned
új messzeségeket.

Máskor szín kiált szívnek,
piros gyönyörűség,
s a szív virágos kedvvel
folytat kezdett mesét.

Csúnya növény? Bevallom:
hogy ...

Költő, ha költő, - utazó.
Isteneket ki nem nevet,
de isteneket nem hisz el, -
és nem hisz hitetleneket.

Ily utazó nem hisz: csodál.
Mindent. Örömet, bánatot,
közönyt, s gyönyörű lázadást,
s emberben furcsa – állatot.

„Nem tudom”-nál nem szól: - Tudom!,
mert a Becsület ott, vele,
s ki becsületes utazó, -
annak Igazság - ...