Hajdúk büszke népe élt évszázadok óta e csodálatos tájon,
az alföldi, végeláthatatlan, gyönyörű, termékeny pusztaságon.
Bocskai büszke népe a Hazáért az ellenséggel gyakran ölre ment.
Élte büszkén harcos, szép múltját és éli tetterővel a jelent.

Itt, ahol a századoknak történelmi vihara dúlt,
az Isten jóságos akaratából gyógyvíz fakadt.
Hol fényes és dicsőséges a történelmi múlt,
ott most e víz üdít és űz testi fájdalmakat.

E város, mely határa fekete földjéből dús növényzet sarjad,
több híres írót, tudóst, művészt adott, nevelét Hazánknak.
A városra nézve bölcsen ötvöződik a múlt sok szép öröksége
és egy fejlődő, korszerűsödő alföldi kisváros bájos képe.

E népben nagy volt mindég a művészi hajlam.
Mutatkozik ez sok szép pásztorfaragványban,
gyönyörű cifraszűrben, szíjgyártó munkában.
Ezekben egy dicső nép hit e van önmagában!

A város fejlődésének hatalmas lökést adott,
amikor a földből nemcsak gyógyvizet, gázt is kapott!
E két fontos dolog a városnak csak jót hozott!
Biztosítja a jelent és építi a szebb holnapot.