- Hallottam jó Sándorom,

hogy megnősültél. Igaz

ez a hír, kis barátom?

- Igen, Palkókám, így van,



őszintén szólva nagyon

magányos voltam, hidd el

egyedül élni bajos

dolog. - No, de ennyire?

Volt idő, mikor túltengett
bennem az önbecsülés, öntelt,
hetyke modort erőltettem
magamra, bár csak emelt fővel,

büszkén akartam – szerettem
volna élni. Fölényeskedést
egy idő múltával szépen
levetkőztem, helyét szerénység

vette át, mely büszkeséggel
párosulva igazán vonzó,
nemes egyszerűséggé lett.
Gőgöm elillant ...

Jó barátom, Sándor rendőr szeretne
lenni. Mielőtt bármit kérdezhetne
meghallgatásán, máris őt faggatják:
- Mondja, Sándor, mi lenne, ha a saját
anyját kellene letartóztatnia?
- Erősítést hívnék, mert egy hárpia...

Előre tervezéshez nem ragaszkodtam

sohasem, mivelhogy az élet túl rövid,

és majdhogy nem olyan kiszámíthatatlan,

mint az időjárás. Az idő felőrli,



megeszi ember idegrendszerét, noha

olyan, akár a szél, borzasztóan gyorsan

elsöpri útjából a könnyű dolgokat

és maga mögött hagyja a súlyosakat...

Bárki bármit is állít, nem számít,

nekem az a magvas véleményem:

a Napkorong főszerepet játszik

a globális felmelegedésben...

Nélküled olyan az életem
Mint kiszáradt tó a réteken
Mint legelésző csontvázak
Megsárgult, kiaszott legelőn

Olyan vagyok mint a hó nélküli tél
Mint a tavasz virágok nélkül
Mint az eső felhő nélkül
Mint szerelemünk csókok nélkül

Olyan az életem, mint a sótlan leves
Bár meggyötört a sivár szerelem
Én mégis boldogságom ott ...