Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Gyerek versek

« Első oldal
1
...
of
21
Rég volt, igen. Egy háború után.
S egy nyurga gyermek túlontúl sovány.
Széttört idő véghez közeledett,
de érthető, - béke nem lehetett.
Igazi béke. Hidegháború!
Kiknek remény jött. Kiknek meg a bú.
Még tinta kellett, veszélyes anyag:
bánta olykor nebuló, s irkalap!
Hosszú padokban többen ültek ott,
egy sorban, miként a gályarabok.
Az ...
Olvasták: 57
Részletek
Az Ön versének a helye...
Jó kisgyermeknek lenni,
olyannak, kit szeretnek?
Hát ez egy furcsa kérdés,
s rajta néne nevethet.
Egy kis háztól és kerttől
a választ mégis várom,
s volt-magamon tűnődöm,
az emlék-igazságon.

Gazdagság és szegénység
e házat elkerülte,
s egy kisgyermek fülében
ujjong a rigók füttye.
Egy kisgyermek szemében
virágszínekből ...
Olvasták: 75
Részletek
Napfénytől szikkadt lábnyomodban járok, apám.
Mit magad mögött hagytál mélyen utad során.
Kiitta már belőle a fény az idő poshadt vízét,
Csak emlékek őrzik az elapadt forrás édes ízét.

Elfeslett bakancsod mintájában még mindig duzzad az erő,
Az eltaposott gyom csak itt-ott félve bújik elő.
Nevedhez híven felvértezve harcoltál őseid ...
Olvasták: 87
Részletek
Livi a tündérem.

Még óvodás voltam, de tisztán emlékszem.
Megmozdult egy tejfogam, ettől nagyon féltem.
Fájni fog? Vérezni? Mi történik most velem?
Megnyugodni nem tudtam, beszélhettek is nekem.

Ezen a napon történt életem csodája.
Anyukám egy levéllel szaladt a szobába.
Nézd kicsim tündér írással kaptál üzenetet,
pattanj az ölembe, ...
Olvasták: 502
Részletek
Isteni ajándék
(Flórának születésnapra)

Valahol az erdők mögött,
hegy tetején, fenyők között,
üldögél a tél magában,
gyapjúsállal a nyakában,
gondolkodik, mit csináljon,
itt maradjon, vagy leszálljon
a völgybe, hol jámbor népek
most már nyugovóra tértek?
Egyet gondol, kettőt fordul,
szép csendesen, de nem orvul,
szórni kezdi ...
Olvasták: 369
Részletek
Zelenka Brigitta

Flóra
Édesanyádnak ringó kincse,
reménység-hajtás, üde fény,
milyen ős titok formált szépre,
ily tökéletesre, kicsi lény?

Szívkagylóból egy drágagyöngy,
öröm-csiszolta, várva féltett,
sejtések útja a végtelenből
ide ki, hogyan vezérelt?

Nyíló szirom a bársony arcod,
tengermély szemed úgy ...
Olvasták: 345
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére