A teremtő kritikus
Versemet szemlélve,
művemhez beszélve
fejét vakarja, hümmög egy kicsit:
hiányolok valamit.
Hova lett a lelked?
A világod, mint egy gépezet,
oly tökéletes,
amennyire egy gép tökéletes lehet.
Robot voltál, mikor szerkesztettelek,
megkaptad tőlem az életet,
a kreatív értelmet,
leheltem beléd lelket,
az értelem gépies ...

Falánkság vétke
mértéket nem ismerő
túlsúlyos teste

fájt a foga sok finom falatra,
teli asztal étkeit fölfalta.
egész éjjel fájt a gyomra,
teste kövér, lomha,
zsíros bomba.

elment az esze,
mindenfelé kereste,
sehol nem lelte

rímeket farag
költőnek hiszi magát
amatőr marad

arcképeket fest
karikatúrává lesz
sikeres művész

haját tépdesi
haikut szeretne írni
haj nélkül versel

sikertelenül
öngyilkosságra készül
haikuk megmentik

Ha kisgyermek elesik,
HOPPÁ!
talpra segítik.
Így kérhetünk bocsánatot,
ha véletlen kárt okozott
ügyetlen mozdulatunk,
apró tárgyat, ajándékot
földre hullattunk.
Modern karácsonyi dísz lesz
avatáskor ha fényképez
újságíró barátunk,
fotóinkat az ágakon ajánljuk.
Országszerte szenzáció
interneten, TV képen ...

A hatalmon lévő kevély urak,
Mint a középkori nagy várurak…
Ezen urak engem eltipornak,
A lelkemen végig gyalogolnak…

Nagy tüzem volt, nagy máglyaként égett,
Nem fogadnak be, de mért, mi végett?
A nagy tűznek ma már csak hamva van,
Már nincsen semmi jó a sorsomban.

Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc

Ne bújj,ha fáj,
Ne fèlj csak èlj,
Most kell, hogy álj,
Ő, nem kell ,hogy lèpj.

Öleld meg ès bújj hozzá,
Ez a napod teszi jobbá,
Lèpned kell, lègy merèsz,
S meglátog, bármit elèrsz.

Mèg ha szíved fáj is,
Hívd ès ott lessz már is,
Ha tènleg szeret, nem hagy el,
Ha elhaj, meg nem èrdemel.