Kendőbe kötve kis lábasában,

hazahozta családja vacsoráját,

úri asztalok maradékát

József Attila mosónő anyja.

Gyenge volt, apró, krán meghalt,

„mert a mosónők korán halnak”,

Gyermekei árván maradtak.

A város peremén szegényen éltek,

de gazdagon virágzott költői lélek

Attilában, ki halhatatlan ...

Isteni ajándék
(Flórának születésnapra)

Valahol az erdők mögött,
hegy tetején, fenyők között,
üldögél a tél magában,
gyapjúsállal a nyakában,
gondolkodik, mit csináljon,
itt maradjon, vagy leszálljon
a völgybe, hol jámbor népek
most már nyugovóra tértek?
Egyet gondol, kettőt fordul,
szép csendesen, de nem orvul,
szórni kezdi ...

Az ember évekre osztja az időt,
hónapokra, hetekre, napokra,
a beosztást naptárba foglalja.
A civilizált naptár-ismerők
évszakokat megkülönböztetők.
Hideg a tél, meleg a nyár,
tavasz és ősz előkészítők.
Az időjárásnak van tudománya,,
a mezőgazdaság alkotmánya.
A természet megtréfál bennünket,
télen meleggel, nyáron hideggel ...

Summázom sorsomat, hetven évnyi létet.
Poklokat, egeket ekként mérlegelek.
Zöldfülű ifjúként szeretetre vágytam.
Remélt boldogságot kerestem, kutattam.
Voltam asszony, anya- sorsom nem volt békés.
Bőven volt számomra fájdalom, szenvedés.
Hogy múlik az idő! Rohannak az évek!
Kép a boldogságról lassan semmivé lett.
Szertefoszlott álmok tátongnak ...

Voltaképpen csak két esztendeje

töltöttem be a kerek

hatvan évet, jóllehet

már módfelett várom a hetvenet,



mivelhogy az a vélekedésem,

legjobb születésnapok

azok, amelyek még nem

érkeztek el. Ehhez hű maradok!

Huszonöt szál gyertya kétszer,
két tortán áll, mint szép ékszer,
a sors mindent megtervez,
így is, úgyis ötven ez.

Rózsák! Kétszer huszonöt szál,
az ötvenes kikukucskál;
tapsol a sors, és jelez,
így is, úgy is ötven ez!