Egyre jobban kedvelem
a magányt - pedig szerfelett
sok embert ismertem meg
életem során -, jóllehet

olyankor becsülöm meg
tán leginkább, amikor a
társaim közelében
vagyok... Sohasem titkoltam,

az életem túl kurta
ahhoz, hogy csak társaságban
érezzem jól magamat,
s unalmas nőkkel táncoljak...

Ábrándos Sándor mostanában

csakis krimi történeteket

olvas, holott falta korábban

a romantikus regényeket.



- Sándor, miért váltottál ilyen

markánsan irányt? - tudakoltam.

- A változás korába léptem,

ennélfogva immáron jobban



érdekel a gyilkolás titka,

a halál, mint a romantika...

Fehér színű apró pöttyök, hangjegyek,
zöld palástban virággyöngyöt rejtenek.

Szélfuvallat simogatja, ránevet,
megérkeztem gyöngyvirágom, csengetett?

Kottafejek bólintanak szerényen,
illatomat elhintené, ha kérem?

Messze viszem, a felhőkig: szól a szél,
- integet a selyemakác, jól beszél -

táncolok a mezőn végig, ...

Pipácska imádja a költészetet.
- Mindig Adyval kelek és Adyval
fekszem – rebegte a szerkesztőségben.
- Hú, Pipácska, ez érdekes, aligha

gondoltál arra, hogy én is faragom
a rímeket – csillant fel a kék szemem,
s egy ötlettől vezérelve folytatom:
- Nem tennél velem is egy kísérletet?

Kövek között hangya szalad, az ösztön
viszi a kis kitingépet tovább.
Késztetése van, gondolata nincsen, -
de futáshoz legalább hat a láb.

A hangya - hangya, - de az ember - ember?
A gondolat szabadnak megmarad?
Sav elmarja, felejtő lúg feloldja
mi léten túlhoz méltó pillanat.

Látom, tudom. Szellem szélmalomkarja
forog felettem, nyárvég ...

Az erdőben néha minden magányos,
bár együtt van, - olyan, akárcsak éppen
az ember, ha érzi: kallódó semmi
a társadalom feslő szövetében.

Szívós zuzmók, holt elődökből élők..
Itt-ott fekete évezredek átka.
Szajkó zajong, színes, tollas bohócság,
öntelt hang saját érdekét kiáltja.

Levelek, fent, a fénycsónakban ülnek,
s rá sem ...