Szelíd harangszó a puszta felett
jelzi, hogy egy új nap megérkezett.
Isten harangjának távoli szava
vezet át az éjből a nappalba.

Vadgalamb búg itt a közelemben.
Társa válaszol neki tercelve.
Ilyen a hajnalnak a zenéje.
A Nap lassan kúszik fel az égre.

Régi barátom Sándor császármetszéssel

jött a világra, jóllehet ez nem látszik

egyáltalán rajta, ámde elregélte

nemrégen nekem, hogy a házukból - bármily

meglepően hangzik -, játszi könnyedséggel

mindig az ablakon keresztül távozik...


(Budapest, 2013. április 26. Erdős Pál Attila)

Becsoszog a csontváz a főorvoshoz.

Az agg doktor szinte azonmód sokkos

állapotba zuhan, majd magához tér

és igen kétségbeesetten ránéz

a szemüvege mögül a csontvázra

s így szól: - Hát most kell jönni az oltásra?

Ha elmondhatnám
-csengő, szép szavakkal-
rebbenő szívem zengő szózatát
-mely egyszerre dicsér
minden művészt és minden alkotást,-
elmondanám.
De nem nyílik szóra a szám.
Elnémít a szépség,
a rend a harmónia -
minek a lélekkel kell eggyé olvadnia-
az alig hallható
\\\"Mindenség\\\" szava.
A zene, a kép, a szó,
valami,
ami ki sem ...

Irigylem a pingvineket és csodálom,

merthogy egy életen át hűek egymáshoz,

bár most jut eszembe, ezek az állatok

mind teljesen egyformák, így beláthatom,



nincs is rá esélyük szerencsétleneknek,

egy szép napon csinos pingvinre leljenek...

Ez a cím akár válasz is lehetne
egyik műved címére, ám túl messze
juthatna versem képzelet-batáron, -
így ne vedd ezt még válasznak, Barátom!
(E világnak szól ez, és, bizony, okkal,
mivel az elsietett válaszokkal
tele van, persze, az is igaz: késő
gondolat sokszor nem sok jót ígérő.)
Épp most jelent meg a Szavak, fogalmak..
poémám, persze, ...