Nem érdekelnek a nők, nem,
a barátaim, nos, ők sem
különösképpen, az ital,
cseppet sem, a cigi, mintha

nem is létezne - így Sándor,
tán már csak a volt barátom.
- Az ördögbe is! Mondd, semmi
hibád sincsen? - De, van egy kis,
mondjuk úgy, vétségem. - Az jó!
Micsoda? - Hazudós vagyok!

Külvárosban barangoltál, s barangolt
benned sötétlő külvárosi éj.
Most is sötétlőn szomorú a lélek, -
bár tűzfalakon reklámfény mesél.

Minden más lett, de minden úgy lett mássá:
lényegében ugyanaz valahol.
A népmaradvány fázósan tudatlan,
és robotba (vagy állásért) lohol.

A tömeg? Nincs. Az alaktalan masszát,
ha lemérnénk, ...

Bennünk a táj: sebzett, véreres alkony,
s keserűség köp piszkos utcasarkon
hajléktalanból, (s díszéből a Háznak
a gyűlölet, - rá bibliás bocsánat
máris siet, vagy három színnel mintás
magyarázat: cinkos összekacsintás).

Bennünk a táj, a házfalak, az esték
sötétjében tűnődő kert-melegség,
fent hold-csodálat, lent megbotló ...

Barátom Sándor nevetgélve

cukkolja csinos felesége

idegét. - Nézd, Éva, hiába

mondok neked bármit, tisztába’



vagyok azzal, mindkét füleden

be, a szádon meg ki. - Türelem -

így a nej. - Én hiába mondok

bármit neked, jól tudom Sankó,

egyik füleden be, nos, semmi

gond, ámde a másikon meg ...

Ha nem tudom, mit akarok,

gyakran ott kötök ki, ahol

nem akartam. Ám azt nagyon

jól tudom, önajnározó

magatartással nem jutok

sehová sem e világon...

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy Mesebolt,
melyben sok-sok mese volt.
Ezekből állt a Mesebolt.

Egyik polcon nagyon sok színes könyvm várt,
a másikon egy tehervonat állt.
Helyet a mackóknak egy majom kínált.
Rég nem láttam olyen szép kiállítást.

De, mint tudjátok, ez nem tárlat volt,
hanem egy nagyon szép kis Mesebolt.
És hogy ...