vaddisznó-erdők fehéragyarú
hold-villanások füstölgő világ
és húsz öles fák sötétkék toronynak
ablaka előtt kristályarcú fényben
a fülledt-rovar-szárnyú hercegasszony
mosolya száll a harminc öles fákra
az áldás vagy az átok teljesült-e?
észrevétlen elsüllyedtek a gombák
s jól elzárták csöpp, kényes üvegekbe
az elpárolgó ...

A hang-kutak,
s visszhang-kutak
mesélték csip-csup
álmukat,

és rábúgott
a gerlepár,
azt kérdőn: merre?
merre már?

- Merre, merre?
- tűnődtem én
az ég szeles kék
peremén.

Merre, merre
fény-, s árnyúton?
Búgott a gerle:
- Nem tudom!

Később hittem,
hogy én tudom, -
s hullt, hullt a ...

Az ég hideg. A kék hideg.
A hegynek fagyos lángja van.
Suhognak szélvitt levelek:
rajtuk a fény téli arany.

Télarany. Sehol sem vagyok.
Űzött az itt. Űzött az ott.
Völgyi lét hajlong, haldokol.
Bezártak ajtók, ablakok.

Minden jellé lett, - jeltelen
tán ettől is lett lent a táj.
Ódon trónusod, koronád
nem hull le, merev ...

Szajkóhang bukfencet vetett.
A szajkóhangok színesek.
Barnán kék, fekete, fehér.
Bohóckodó toll ághoz ér.

A fenyő havat ringatott:
sok csillagdús pillanatot.
Ó, most-fenyők és múlt-fenyők,
ti zöld szépséggel érkezők!

Surrant a szárny, surrant az ág.
Bohócmadár, bohócvilág,
hangok bukfence, hóidő,
lélegző fénnyel ...

Isten velünk, mellettünk és lelkünkben van,
minden egyes vágyakozó sóhajukban,
elcsókolt és el nem csókolt csókjainkban,
kimondott és el nem mondott szavainkban,
örömeinkben és súlyos gondjainkban,
létünkben és titkos és nyílt vágyainkban, dolgos mindennapjainkban és álmainkban,
gyerekeink örömében, bánatában,
öregjeink gondjaiban és ...

Magam ellen harcolok érted,
S hogy miért nem győzök, nem érted.
Miért vagyok gyáva?
Ha lelkem éktelen vadvirága
Testembe visszaszállna.
Elvittelek a titkos kertbe;
Küszködve, hogy tényleg gyer` be
Rettegve, hogy tüskéimtől
Véres sebbel mész el egyből.
Bárcsak levágnád mind e tüskét,
S érinthetném, mi megvéd,
Lelkednek finoman szőtt ...