A szelíd napfény a virágzó tájon szétterül,
majd az egész környék szolid reggeli fényre derül.
Ez így egy csodálatosan szép fényszimfónia.
A Napfény a hangszere, a sok növény a dallama,

a reggeli fényben ébredő házak meg a ritmusa.
Íme, ilyen egy tavaszi reggeli fényszimfónia,
amelynek a közönsége tudtommal most magam vagyok.
A korai napfény ...

Tündérek, manók az éjben
tűnnek fel, tűnnek el lélekben,
a mesét hallgatók lelkében.
A mesék szívünkbe, lelkünkbe

szépséget, értéket visznek
gazdagabbá téve minket.
Gazdagít az, aki mesél,
hiszen a tárgya máshoz elér,

annak képzeletét gyarapítva,
az életét tovább gazdagítva,
hallgatóját elandalítva,
Őt éji álomba ...

A hídról lefelé nézek, a vizet el nem érem
követ dobok belé, s az hosszú pillanat múlva csobban csak
Az iskolára gondolok, tanáraim pillantására mellyel szigorúan mérnek végig s gyaláznak a porba.
A jegyeim rosszak -mondják- mindjárt megbukok! Én a hídról a víz felé egy kicsit kijjebb hajolok.
Családom már nem ért, többet várnak el, s én érzem kevés ...

Mióta megismertelek azóta szeretlek
Rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek
Messze vagy tőlem de nem vagyok árva
Mert itt vagy velem a szivembe zárva.

Virágzó fák színpompája
tobzódik a tavasz fényében.
A kikelet tarka fénycsokra
tükröződik a Völgyünkben.

Betölti az egész Völgyet.
A környéket is rabul ejti.
Létével feltölt minden lelket.
Aki ezt látja, nem felejti.

Fáklombjai hajlanak egy patak fölé.
Annak vizét féltőn óvják, takargatják.
Tavaszi pompa csillog a csermely ...

Ninive népe bár Istent gyalázta
életével, - de nem emelt magasba
Keresztet, így, ezzel, megállt egy mélység
szintjén, s nem váltott át még aljasabbra.

Alkonyodik. Az új Ninivét nézem,
Piacát. Mára Ninivénél rosszabb
idő jött. Talán nem halljátok hangját
NE LOPJ!- törvényt harsogó tolvajoknak?

Mélyebb a Bűn most. E Ninive-népség
a ...