A még gyenge napfény simogatja lágyan
a kert zödlülő növényeit, fákat.
bokrokat, az egész melegedő tájat.
Gyere, gyere kikelet! Csak rád várunk már!

A télnek, bár eddig még gyenge volt, jó lenne, ha vége lenne.
A tavasz már eljöhetne. Még több színt vihetne a környékre.
Adja a jó Isten, hogy az a vágyam beteljesüljön,
hogy a kikelet arasson ...

Hideg szél táncol a télvégi, olvadozó talajon.
A Nap fénye még gyengén világít a tájon.
A tavasz még nincs közel, de már távol sincsen.
Bágyadt télvégi fény ül mindenütt köröskörben.

Izzadságom hullik a földrögökre.
A barna föld párázik föl sűrűn lihegve.
A fáradt Nap bágyadtan a földön táncol.
Csak az őszirózsa él még a sok múlt virágból.

Vitatkoznak az évszakok,
bár mindegyiknek a haszna sok.
Hogy ti mindenről tudjatok,
ezért minden szót leírok.

Dicsekszik a tél, hogy milyen szép,
hópihék adják a szépségét,
síelés, szánkózás és egyéb
sportok növelik értékét.

A tavasz jöttével virágzik a természet,
az állatok is növelik e szépséget.
A napos, szép tavasz kedves ...

Ez a toll a kezemben nagyon gazdag.
Benne írások sorai vannak
és szüntelenül adja a papírnak,
a papír meg viszi az olvasónak.

Ha majd e sorok egyszer kifogynak,
köszönhető nem az írótollnak,
sem az Őt serényen mozgató karnak,
hanem a földi lét véges voltának.

Ez a toll a kezemben nagyon gazdag.
Benne írások sorai vannak
és szüntelenül adja a papírnak,
a papír meg viszi az olvasónak.

Ha majd e sorok egyszer kifogynak,
köszönhető nem az írótollnak,
sem az Őt serényen mozgató karnak,
hanem a földi lét véges voltának.