Elmúlt egy hét. Itt a vége.
Úgy lett e hétnek vége,
hogy jobb lett, mint az elődje.
A jövő hét milyensége
az élet izgalmas rejtélye.
Mindenkinek van terve,
akinek a szíve-lelke
életkedvvel van telis-tele!

A lehűlt levegőnek már borotvaéle van.
A gyenge Nap az ólomszürke felhőkbe bújt.
Az erős szélnek már harapós kedve van.
Sárga avar az őszi sarába hullt.
A felhős időnek már gyanúsan hószaga van.
Sok állat és növény már téli álomra összebújt.
A természetnek nyugalma csak látszólag van,
hisz tavasszal a szél már új életre fúj.

Vastag, kövér felhők ott fenn,
Ti látjátok, mi van itt lenn.
De tudjátok-e mi van ott benn
mélyen az emberi lelkekben?

Fuss idő, munkás idő!
Hadd teljesednek a napok!
S a munkás, a kisemmizett nagy Ő
azt veszi észre, hogy egyszer csak halott!

Álmodozás a lételemünk,
az álmaink az életünk,
amikért érdemes élnünk
és teljes szívvel küzdenünk.

Ámde ha netán nincsen sikerünk,
az álmaink megmaradnak-e nekünk
és nem érdemes elcsüggednünk,
mert mindég van miért küzdenünk.

Az este érzéki hangulata ott van
minden vágyódva megtett sóhajban,
minden elejtett őszinte szóban,
minden szelíd csöndben, hallgatásban,
a szemünk minden pillantásában,
a szívünk minden dobbanásában
és kezünk minden mozdulásában,
a múlt nap utáni ellágyulásban,
az új nap jövendő izgalmában,
múltunk van a jelen forgatagában,
a jövőnk ...