Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor Petőfi,
még elhiszi: sokat. ...

Ébredező őszi reggeli parton
nincsen madárdal, mi szépen szóljon.
A táj néma. A Balaton csendben,
álmosan terül el a medrében.

A Nap lassan Fonyód felől felkel
dacolva a hajnali hűvössel,
majd finom melegét a tájnak adja
a hajnalt távozásra így rábírva.

Távolból a Badacsonynak hegye látszik.
A Nagybereken a napfény játszik.
Kisvonatunk döcög e szép tájon.
Szívem örül ennek a sok szépségnek.

A közelben fácánok vannak.
Távolabb magaslesek állnak.
Az égen felhők látsz anak,
mögéjük bújik el a Nap.

A felhőkből néha kikikandikálva
küldi meleg sugarait a tájra,
erre a gyönyörű ...

Fáról fára fürgén ugrik.
Meg sem áll a másik lombig,
majd abban Ő elbújik.
De ott sem marad sokáig,

csak egy rövid ideig.
Lompos farka lengedezik.
A lombok Őt újra rejtik.
Így rohan az odújáig.

Eleséget gyűjt a télre
számítva a nagy hidegre,
és ha újra tavasz jön el,
legott telik lendülettel!

... és ekkor ...

A látóhatáron szépségesen terül el a tó.
Jobbról Somogy, balról Veszprém és Zala megye látható.
A Nap önfeledten fürdik ebben a gyönyörűségben.
Az ember szinte elbódul e sok isteni értékben.

Milyen hatalmas, dicső isteni akarat
az, amely ilyen nagyszerű szépségeket ad!
Ember! Vigyázz ezekre az értékekre,
hogy ezeknek soha ne legyen vége!

Ennek a templomnak a csendje
gyújtott ragyogó fényt a lelkemben
és talált utat a szívembe
egy magasabb létbe elvezetve.

Néha magasabb létben is kell lenni,
ilyen csendben magunkban is létezni,
az életet mindég hittel élni,
a természetet, s az embert szeretni.

Ennek a templomnak a csendjében
ezek a fények gyúltak a lelkemben
és világítottak ...