Megyünk-e még a roppant hegygerincen
a csillagfényes erdőkön keresztül
az ismeretlen szabadság elé?

látjuk-e még: ívén a messzeségnek
a gyöngyarany nap mint ég újabb fenyők közt
s utolsót lobban - már a tegnapé?

miénk a táj ahol vizek rohannak
végtelen kékbe kitáguló holnap
olthatatlan szomját eloltani

merünk-e majd ...

Alkotóját a vers is elfelejti.
Nem baj. A vers csak önmagát mutassa.
Vers-lelke fontos, és nem az: ki írta,
egy ismeretlen, - vagy József Attila.

Az alkotót verse csak elfelejti:
a világ - ha dicséri is - kifosztja.
Hamis kutyák ugatnak. Hamis ország
fel-felesküszik hamis holnapokra.

Lélek-vers, légy saját csillaggal ékes,
villants tükröt ...

Felmagasodnak mind az árnyak.
Fatörzsek füstként szállnak, szállnak.

Ráköt a pók múlt-fényt a csendre:
csepp csengőin csak lengje, lengje…

Hegytúl-felhőn mesés királylak.
Vöröslenek a rókanyájak.

Utat vesztett folyosó, ösvény
fut a sötét súlyos keresztjén.

Mind szemet huny, aki még látó.
Mosolyog fent Münchausen ...

A formuláktól mindig viszolyogtam:
nem szerettem a matematikát.
Azt vallottam: számokba, képletekbe
mint férhetne a végtelen világ?

Legtöbb képlet rideg gőg, - és nevetség.
Csupán korlátok között mérhetünk.
Mivel mérhető becsület? A szépség?
Jóság? A vágyunk? Véges életünk?

Persze, jó volna képlet a világra:
egy csodás híd a ...

Gömbölyű bimbók, szépséget ígérők,
pirost kibontók, - hol van a világ?
...és hol van Ő, Anyám, aki e rózsát
úgy imádta piros életen át?

Apám hiszi, hogy megtartja az emlék
Anyámat, s amíg nem felejtik el
él valahogy... fényképeken, szívekben,
tükör-bújócskák rejtelmeiben,

hulló szavakban, az elvárt virágban, ...

Tudod, a költő titkokat szeretne, -
de csak a szívnek kedves titkokat,
olyat például: létezik a tündér,
s estének csendet, s csillagokat ad.
Olyat: nagy fákban mégis ott a lélek,
csak megkövülten, s eljöhet idő,
mikor Anyag rejtőzködő varázsa
észrevétlen megközelíthető,
s ha magas fű suhog, s bogár leírja
légben kereső, tétova ...