Egyszerű verset írnék most, de mégis
olyat, melyben a Bonyolult is kéklik,
s útkezdet úgy fut nyárból végtelenbe,
ahogy olykor elszökött szó szeretne.

A nyár egyszerű? Megszokás beérik,
s a lég színeket lendít fel, az égig,
zöldet, sárgát, álommal telt fehéret,
s az egyszerű mögött bonyolult ének.

A felhő úgy megy, ahogy elmegy ...

A széles Dunának két szép partján
a két város képe látszik
és a hátán fodrozódó hullámainak
tükrén közös hídjuk árnyéka játszik.

A Nap is rácsodálkozik e két városra,
amelyek között most már nincsen országhatár
és az eseményeknek a szilaj sodrása
őszinte szívekből baráti szívekbe jár.

S míg ezeken ábrándozom, a Duna ...

Malaclufi egymagában
volt az udvarnak sarkában.
- Jó lenne végre repülni,
a levegőben útra kelni!

Vágyát tett követte.
Egy kisgyerek vette kézbe.
Megfogta azt és feldobta
és a friss szellő - huss! - felkapta

és átröptette a szomszéd udvarba
letéve egy fának aljába.
Egy idő után ott unatkozott.
A kisfiú is már rá ...

Ígértem, múltkor, hogy meglátogatlak, -
s csak ünnepekkor írtam levelet,
helyette, de, lelkem mélyén, a szándék
ott volt. Ígéret hamis nem lehet, -
nálam. A "jobb későn, mint soha" mondás
(bár egy kicsit hibádzik valahol)
most előugrik tegnapi homályból,
s egy megírt vers máris feléd lohol.
A lég liheg a túlfűtött melegtől,
s én is ...

A szülők kártyáztak a rokonokkal.
Dióvirág hullt: érdekes lelet, -
mind-mind olyan, mint az elpusztult hernyó.
Levélen fény árnnyal incselkedett.
Azt kérdezed: érdekelt-e a kártya?
Kártyázás nem, de a kártyák igen:
a koma, ki melegedett a tűznél,
télben, s tavaszhölgy, virágszerelem,
nyárban érett nő, kézben kéve, sarló
(nem vagyok ...

A kikeleti Napnak fénye
szép zene kíséretében
nyújt nekem együttes élvezetet
teraszunkon, ahonnan lépcső vezet

a gyönyörű fényben fürdő kertünkbe.
Így jelent számomra közös értéket
a zene és a kert, e két művészet,
mert a művészet benne van életünkben.

Ott van minden hittel végzett tettünkben.
Hatása benn van a ...