Hangulatos utcácskáidon,
Győr elmerengve, csendben jérok.
Nem keresem, mert megtalálom
a szívemben őrzött hangulatot.

A múlt lvegője árad e városból,
ámbár a város már moder n, e varázslatból
mégis sok szépet, értéket ad magából.
Szívemből ezért e vers papírra ,,vándorol".

Sötét éjszakákon Rólad álmodozom,
S ha felkel a nap csak Rád vágyom.
Szépek az álmok ha veled álmodom
de én már a valóságra vágyom.
Átölelni téged újra,,,
S csókolni újra meg újra..
Rólad szól minden percem ,
s már egész életem.
Te vagy kit SZERETEK,-
Te vagy Minden Akiért Élek
Szeretlek Kicsim

A szobrok szinte élnek!
Bent vannak a lelkemben,
ott élnek a szívemben,
zenélnek a létemben,

Az életet fejezik ki,
a szépségét megjelenítik,
az értelmét dicsőítik,
gyönyörűségéért köszöntik.

Rézkarcokon a falon
a szelíd fény átoson,
majd a szép alakokon
megpihen szinte álmodón.

Gazdagodtam egy élménnyel,
s ...

Fehér felett a légi kék
mutogatja látszat színét,
s bohócruhában őszi fák
fújják az öblös trombitát.

Levélnyáj fényhangok alatt
engedelmesen átszalad.
Piros villan, egy-egy virág,
a csendre szórja csillagát.

Lankás lejtőn ott múlt mese:
Szabó Dezső szoborfeje.
Konok fej volt és zavaros,
akár sok magyar feje ...

Falakból sok van, -
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.

Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.

Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.

Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.

S hogy volt-e Csillag?
Az is titok.
S ...

Költő, egykor írtál egy verset,
s azt mímelted: népedért reszket
szíved, s a Szabadság Hazája
földjéről száll fel lelked vágya..

Kérdés, kit értettél a népen,
előbb, ötvenhatos reményben,
majd amikor az angyalt kérted,
hogy jaj!-t vigyen a messzeségnek..

Te meghaltál, de Angyalodhoz
hadd szóljak: - Mit hozott és mit hoz
ötvenhat, ...