A hegy hátát a kékségnek vetette,
s a falucskát a völgyben elfeledte,
mint ember embert, vagy ahogy az utak
múltba hullatnak régi utakat.

Rigó motozott bodzabokor alatt,
s egy virágkelyhen lebbenő pillanat
kettényílt, felszállt, s emlékként otthagyott
szárnyáról színt, csöpp piros csillagot.

Az erdő elment, s csodálkozott a rét:
az embert ...

Kérdezni is merek még, - s válaszolni.
Nagy börtönöm darabka végtelen.
Az Anyag iránt sincs bennem csodálat,
de, kelletlenül, létét elismerem.
Nem úgy, miként a szemforgató népség
ismeri el teremtett Istenét
önérdekből, szokásból, gyávaságból,
és magába rejt szomorú mesét,
miközben tudja (vagy a mélyben sejti):
minden anyagból, tüzes ...

Virág velem együtt lépegetett.
A vadzab kalászfület hegyezett.
Zöld gyíkmanó surrant álomba át,
s fehér bölcsőt ringatott kék világ.

Fehér bölcsőben fények gyermeke!
Jó volna hinni: az élet mese,
minket mesél a madárszárnyas ég,
míg közelhez hajol át messzeség..

Ösvény sietett. Eltűnik a nyom
volt életekről, habár ...

Isten ott van e békében,
a tóra ömlő fénytengerben,
az életnek a szépségében,
a szépre vágyó lelkünkben,

Ahol Isten nincsen,
ott szépség sincsen,
csak rossz az életben,
üresség a lelkekben.

Halász István
Gárdony-Rózsavölgy, 2016. május 08.

A tavon a szél hullámokkal játszik.
A tó vize lágyan fodrozódik.
Pákozdnak obeliszkje idelátszik.
A Velencei-tó lassan ébredezik.

A tavaszi Nap lágyan simogatja a tájat,
a túlsó parti házakat és nádasokat.
A kéklő égen fehér bárányfelhők vannak
és adják hangulatát e kora tavaszi napnak.

Mindenhol csend van. A tavon csak néhány vitorlás ...

Vidáman ragyog a Nap fenn az égen.
Fürdik a táj a tavasz szépségében.
Bár reggel van még, de a lég már meleg.
Értékét növeli e szép reggelnek.

Kiskutyáink a hűs szobában hűsölnek
Ám ha éppen nem pihennek, ki-be sietnek,
mert a kertünkben vidáman kergetőznek.
Mindannyian örülünk e szép reggelnek.

Virágaink szépsége ennek a reggelnek ...