Hajnal s lépteket érik földek
Bemocskolt világ, emberi szörnyek
Hallom ered, áruló királyok lánya
Ábránd a kezdet, és semmik maradványa

Áttetsző maszkod, csörög arany véred
Az emberiség nem rejtegethet Téged
Játék a halál, én nyugodva várlak
Fuss, ha tudsz, úgyis megtalállak

Szabadul a vadász, s embere árja
Lakattal mély szív ...

Ki Anyák Napján bármely növényt ültet
áradó szeretetéről tesz hitet.
Hisz a jövőben még akkor is, ha
ebből nemcsak Neki lesz haszna.

Bízik a jövőben, hiszen reményt ad
ennek a bizonytalan világnak.
Szeretete és tudása növényt
táplál, szívekbe ültet szeretetet.

Így gazdagítja ezzel a tettével is a jövendő életet
és viszi tovább ...

1.

Füvekkel, fákkal mérem magam
csak ezért nem vagyok hontalan
csak ezért nem vagyok árva
angyalok majd
sárga
trombitát fújva
visznek messze
egy másvilágra

2.
Zápor
Zápor
Zuhogó
Villámok
Között állok
Ökölnyi cseppek
Esnek
Tisztára mosnak
Összevernek

3.
Kellene már egy új szerelem
lánggal ...

Régi sikolyok
verődnek homlokomra
időtlen, kamaszos
légszomj
szorításában remegő
elmaradt ölelések
Non omnia moriar...
Nem, nem !
nem halunk meg
egyszerre
egészen feleim,
csak apránként
régi sikolyokkal
a forró augusztusi ég alatt.....

Zenél a gyönyörű tavaszi táj.
Dallamát a rádióm adja.
Messzire száll Csajkovszkij zenéje.
Követi Beethoven egy szép műve.

Magasra száll e művek szépsége
és visszatér élményként szívünkbe.
A növények, fák gyönyörű csokra
szelíden néz az égen fénylő Napba.

Lelkem telik a sok szépséggel,
a szépség, jóság ...

Summázom sorsomat, hetven évnyi létet.
Poklokat, egeket ekként mérlegelek.
Zöldfülű ifjúként szeretetre vágytam.
Remélt boldogságot kerestem, kutattam.
Voltam asszony, anya- sorsom nem volt békés.
Bőven volt számomra fájdalom, szenvedés.
Hogy múlik az idő! Rohannak az évek!
Kép a boldogságról lassan semmivé lett.
Szertefoszlott álmok tátongnak ...