Nem vagyok költő, de költök.
Ha verset nem, hát némi pénzt.
Nem vagyok író, de írok
kis sztorikat, de nem regényt.
Nem vagyok nagy gondolkodó,
mégis: " Cogito, ergo sum."
Vagyok dilettáns alkotó,
autodidakta...- warum?
Ha nem vagyok sem ez, sem az,
múzsám, ihletem látomás?
Írói vénám sem igaz?
Akkor írjon helyettem más!

Hej, ha én nagy költő volnék,
ezer verset farigcsálnék.
Minden napra egyet- egyet,
egy évben meg ezeregyet!
Úgy várnám én az ihletet,
csengő- bongó szép rímeket!
Zenét szőnék soraimba
lágy dallamot szavaimba.
A múzsámmal jóban lennék,
mindig a kedvére tennék.
Írnék jóról, írnék szépről,
mindenféle jóreményről.
De harcos is ...

Az igaz mese a valóság álma.
Hold dajkája, majd napkelte szíveden,
ha hajnal jön, az ébredő világgal,
madárhangokkal, fény-ékszereivel,

s kezéből máris gyöngy gurul az égre,
ezüst vizekben megfürdet aranyat,
s szívet dobbantó gyönyörű varázslat
az ég felé visz földi csillagokat.

Azt a mesét tisztelem, melyben Jóság,
de ...

Erdőben jársz? Múltban, s életedben,
mit élsz, körülvesz a volt és jelen.
A fenyőkön komor zöld ott tűnődik,
s tölgyek törzsén érdes történelem.

Egymáshoz érnek szinte észrevétlen
kis és nagy világok, míg int a nap,
s árnyékok elhevernek, lopakodnak,
majd vörös szín jön, hív csillagokat.

Egy-egy madár száll: csőrén csöppnyi ...

A tavasz jötte mindig meglepett.
Kapuja nyílt, beáramlott a fény.
A kertben fellélegzett egy szobor,
s galamb búgott kinyújtott kézfején.

A tavasz jötte meglepett, de tán
táj és lélek fél, hogy a tél örök.
Fölém hajolt meggörnyedt ág-világ, -
de mégis vártak idő-térközök

valami szebbet. Szálltak halk neszek,
kis hang pihék a ...

Pitypang fehér gömbje elszendereg.
Felhők felé siet a sok sugár.
Fénykapuban megáll az alkonyat,
s tűnő tavasszal szembenéz a nyár.

A határban egymás mellett hever
barna és zöld: két elfáradt rokon.
Friss zöldnek erőt barna föld ad át:
magérlelőt kalászos csúcsokon.

A költővel kóbor kíváncsiság,
kivert kutya fut, mely ...