A zöld gyíkról egy fénydal
olykor oly jó, ha van!
Szépséget kér az álom,
boldog, boldogtalan.

A csúcson, szürke sziklán
arany bogárszem ég,
csáp mozdul, s végtelenben
kék lángú messzeség.

A zöld gyík múltba villan.
Ívelő csend-hídon
életem nemsokára
szintén, így gyanítom,

de rólam nem kell fénydal,
csak tűnődő ...

Szétugráltak az árnyékördögök,
majd összegyűltek. Lenézett a Nap,
s a réten álmos fél sötét vett
körül lengő, arany foltokat.

Igen, szerettem, mikor út kinyit
a szabadságnak széles, nagy kaput,
s kukoricás levél éleiről
ezüst nyílzápor a kékségbe fut.

A szabadság? Akkor még volt Hazám,
s benne szív, ész, segítő kéz ...

Egy kéz havas hegyet festett a kékre
felhő fehérből, és láng-messzesége
a lenti zöldig átlengett, ragyogott,
felébresztett, de álomvágyat hagyott.

Tavasz, s szépség, igazi, ébreszt, s altat.
Felébredőnek álombirodalmat
mutat, tájat, hol ébredés is álom, -
gyönyörű álom, valóért kiáltón.

A vers, ha Vers, ilyen. Lehet, nem ...

Patakparti tavaszról írjak verset?
Vagy inkább másról? Fehér nyárfapihék
hulltak, bennük kis magjuk reményt keltett?
Megállt könnycseppben bánat majd elég?

A víz sietett. Én már nem siettem.
Utam elfogyott, s célom sincsen: hova?
Anyag mozog, magát tovább teremtőn, -
s ez a Mozgás a Lélek otthona?

Tetszik, nem tetszik: Anyagé a lélek,
s ...

Attól félek, hogy nagyon is magyar, -
nem sas, sólyom: mindkettő messze lát.
Mind a kettőhöz lehajol az ég,
hogy bemutassa az áldozatát.

A turul-ős griffmadár lehetett,
oroszlántestű, mesebeli lény,
szárnyakkal, karmok és hegyes fülek..
Lódításokkal teli rémregény,

mely egyszerre kér vért és könnyeket,
s csőrből nyerít, miként ...

A két kutyád néztem, kedves Barátom,
s életünket e pazarló világon, -
együtt, s erdőt, urat játszó parasztot,
vissza sem köszönt, undort így fakasztott,
de előbb jött, és Te már meg sem láttad
hányadékát e polgári világnak..

Persze, jobb is van nála: ott a néne,
kutyája volt érzelem-menedéke,
de már meghalt (mármint bájos ...