Ketyeg még a régi óra,
De soká, már ő sem húzza.
Csak ketyeg, ketyeg, újra ketyeg,
Az idő meg csak lassan pereg.

Lassan jár, csak jár az óra,
De nincs már aki őt felhúzza.
Érzi, lassan itt a vége,
Egyre lassul gyenge lépte.

Nem ketyeg már, ez a vége,
A mutató is megáll végre.
Padlásra megy régi óra,
Por ülepszik ...

Házassági évforduló, kedves ünnep,
szólt a tündér, kívánságtok teljesülhet.
Egymással oly szépen éltek évek óta,
kívánhattok egyet tőlem ajándékba!

A feleség előjött a vágyával,
Föld körüli utazás a párjával.
Kívánj bátran, szól a tündér a férjhez
bármit mondasz, egy suhintás, és meglesz!

Tudom, tudom meglepő ...

Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng a lantos hév szerelmi
Éneket.

Zeng, ha gyúl a rózsahajnal
Keleten,
Ha nyugodni bérc megé a
Nap megyen.

S szép tavasszal, nyár hevén, hüs
Őszön át
Pengeti a szerelemnek
Hév dalát.

S édes díja zengzetének,
A leány
Ha kacsingat által a ...

Míg a földet gyász temette,
Dúlván fergeteg felette
Pusztaságnak vad telén,
Mért virúla bájos éden
Kebelemnek belsejében?
Mert rózsámat ölelém.

Most, midőn a szép tavasznak
Uj virányi illatoznak
A mosolygó téreken;
Mért vagyon tél kebelemben,
Puszta, gyászos, véghetetlen?
Mert rószám nem ölelem.

Figyeljetek, derék história!
\'Halljuk! Tovább! Na s aztán!\' A minap
Szent elragadtatás tüzével egy
Költő merészen mászta Helikon
Bércét, örök életű hírkoszorút
Füzendő fürtibe a fénytetőn.
Már-már magos céljához ért, midőn
Réműletes mennydörgés hallatik.
\'\'Védj, szent Apolló!\'\' Ujra mennydörög.
Megborzad a költő, s ...

Mit nekem hab? mit nekem vész?
Én nem félem haragát;
Kebelemnek pusztaságán
Száz sirokko rohan át.

Rajta, gyorsan evezőhöz,
Talpra reszkető legény,
Bár toronnyá nő a hullám,
A túlpartra szállok én.

Köd borong ott, sűrű ködnek
Kétségbarna éjjele,
Lány, temetve mindörökre
Légyen emléked bele;

Mely ez égő ...