Múljon a fájdalom, hiszen múlnia kell.
De én még mindig nem felejtettelek el.
Ha véletlen látlak, vagy meghallom neved,
Úgy dobog a szívem, elhinni sem mered.
Már nem vagy itt, s többé nem csókolod a szám.
Nem fogod a kezem, s már nem is nézel rám.
Csak néhány kép maradt, ami még bennem él,
Szívem új holnapot veled már nem remél.
Eldobtad, és vele engem is eldobtál,
Talán véletlen volt az is, hogy itt voltál.
Egyetlen hibám volt. Az, hogy hittem neked,
S azóta is bánom, nekem elhiheted.
Vége már mindennek, de a szívem még fáj,
Megöl a tudat, hogy szó nélkül itt hagytál.
De lesz még nap, mikor ezt te is átéled,
Akkor majd gondolj rám, s mit érzek, megérted.