Ha lenne pillanat, mit visszahozhatnék,
Ha lenne perc, mikor öledbe bújhatnék,
Ha lenne még óra, hogy újra csókolnál,
Ha lenne az a nap, hogy velem maradnál,
Nem kérnék többet, hisz újra boldog lennék,
Bárhová tartanál, én is veled mennék.
Téged átölelve már semmi sem fájna,
Elmúlna a rossz, s a magány köddé válna.
De ezek csak vágyak. Álom maradsz nekem,
Egy fájó emlék, mely mindig itt lesz velem.
Hirtelen, szó nélkül vesztél a semmibe,
Mit éreztem, mindent itt hagytál, ennyibe.
Öljem meg az érzést? Fojtsam el a vágyam,
És lépjek tovább, mert már eleget vártam?
Ez nem nehéz, hiszen tudom, nem érsz semmit,
Fény, tűz, víz, levegő… Azt hiszem, csak ennyit.