Szőke- vörös hajköltemény,
Kerékpárúton tünemény!
Falat szoknya, mély dekoltázs,
Tekintete izzó parázs!

Az a fajta kerékpáros,
kit megcsodál a fél város.
Tíz férfiból hat azonnal
lassan halad, alig hússzal

Nem tartozom az „erősebb” nemhez
ragaszkodtam volna az előírt rendhez.
Az ifjú bombázó nem látja a ...

Gyönyörű, de hideg a téli este, lehullott a felhők legelső hópelyhe, aztán kavargón, szikrázva lassan a többi, mintha hófehér takarót akarna szőni. Hullott a hó gazdagra, szegényre, hullott a házak pis logó szemére, lett a világ smaragd és gyémánt, hozták a gyerekek a korcsolyát s a szánt, a tél öröme szíveket melenget, s forrónak érezzük a szikrázó jeget.

Ha majd az égen szépen, sorban
Kialszanak a csillagok,
Mint a villanyégőket-
Úgy kapcsolják le őket az angyalok-
Lelkem akkor útrakél-
Lelked lesz a célállomás:
Két lélek,egymást átölelve:
Öröklét lesz az elmúlás.

Hideg szél fújdogál kint a kertben.
E verset a konyha melegében
paradicsomtövek közelében,
paprikatövekkel egy légtérben
írom sorait róva rendületlen.
Az a csodás ebben a környezetben,
hogy, bár családi házban vagyok benn,
de a nyár itt maradt a közelemben!

A Holtak kapujánál jártam.
Remegő lelkemet kezembe zártam.
Álltam, csak álltam és vártam.
Vártam, hogy bebocsátást nyerek
És letehetem minden földi terhemet.
Aztán hirtelen, ahogy a nyári zápor
Zúdul fejemre, rám tört a felismerés,
Hogy nincs még vége, hiszen én még
Mindig életre vagyok ítélve!

A titok:
A titok.
Ami hangtalanul
Kopog,
Zajtalanul
Lődörög-
Mint szívedben a vér,
Vagy messzire érő keze:
Az ütőér,
Parttalanul
Dübörög,
Bebújik minden résbe,
S hangtalanul
Kapaszkodik
Egy borotvaéles
Késbe...