Köd leszállván összes házra,
A mezőkre, minden fára.
Kihalt, száraz minden erdő,
Igaz napfény sohasem jő.

Bár hajtások mindig vannak,
Eltapossák, megfulladnak,
Újak nőnek, mások mennek,
De magasabbak sosem lesznek.

Felszállt a csend, s minden mereng
Leszállt az éj, s mindenkit ér
Felszálltak a csillagok, s én csak bámulok, merre lehetnek a nappalok?
S látom remegnek a levelek az ágon, egyedül vannak, senki sincs a határon
Messze távol, lehetnek bárhol de merre mentek a nagy világból?
Merre vagytok, merre szálltok, hol láttok napvilágot?

Havat hord a szárnyán, meglök, de csak árván
Suttog, de sosem érted sír, hogy sosem élhet.
Magányos lélek, aki sosem félhet, s arra vár, hogy egyszer élhet.
Hideg, s zord helyen mereng, hol lehetne jobb helyen?
Ha élne, nem szállhatna, de mégis feltámadna.

Veled lenni, s megszeretni egy pillanat is elég
De elfeledni, egy élet sem elég.
Mikor feléd nézek, mást is tennék, de semmit sem ér, mert nem szeretnéd.
Te felém nézel, s mindent megér, egy pillanatig szerethetnél,
Beszélnél, s én megérteném a szót ha velem lennél, s minden hang annyit szólna, ha itt lennél velem minden szép volna.

Maradj
Miért csinálod ezt velem?
Mikor kérdezem
Merre vagy kedvesem?
Mondj olyat,ami nem fáj
Maradj olyan, amilyen voltál
Merre vagy kedvesem?
Ismét kérdezem
Merre voltál szerelmem?
Maradj velem
Maradj örökre az életem!

Kint a kertben tavaszi fényben
kis ibolya virágzik szerényen.
Virágját a napnak fordítja,
a szépségét nekünk adja.

A kert zöldjében húzódik meg észrevétlen.
Üde színfolt a kert szélvédett részében.
Létével szívünket örömmel elhalmozza
és a szépségével a lelkünket jutalmazza.