Tűzmadár!
Csókod lángja miért fáj?
Elveszek tüzes fényedben
Porrá égek fészkedben
Lezuhanok,
S el nem kapsz,
A mélybe veszni hagysz.
Tűzmadár!
Lángoló ölelésed miért fáj?
Szárnyaszegett vagyok,
Mégsem sajnálsz,
Homokba fulltam,
S te ott hagytál.
Szeress újra Tűzmadár!

Vékonyka fonálon függ az érzelem,
Nagy mélység fölött lóg, szakadni képtelen.
Észérvek tépkedik, nem bír el sok vihart
Foszló fonál tartja, de vacogva kitart.

A biztos rosszat inkább, ne sugallj új jelet
Kérem most vissza, a régi életemet.

A szürkét, unalmast, de kiszámíthatót,
A létezésed nélkül a semmirevalót.
Sérülj ...

Képein Erdély élete
a múltból a mába vezet
bemutatva értékeket,
gazdagítva a lelkeket.

Szinte érezni Erdély illatát
látva a gyönyörű Hargitát,
a tájszépségek sokaságát,
bennük a népélet mindennapját.

Az őszinte szeretettel bemutatott székely lét
a táj által adott bölcs testi-lelki békét
fejezte ki, mint a nép ...

Téli hajnal csikorog,
már a gondolat is fagyott
tárgyként zörög a fejemben.
Eddig dolgoztam.
Nem nekem, ám másnak sürgős -
nekem csak megélhetés -,
másnak lesz érdem.
Ám a betűk már összemosódnak
szemüvegemen,
valamit aludnom is kell.
Úgy tűnik, öregszem...

Hallgatom, ahogy párnámon
meggyűrődik a csend,
nem jön álom...
Az elmúlt nap dülöngélő
dominóit fejemben
egyre rakosgatom.
Van, ahol összeáll a rend,
ám van, ahol ingatag,
újra borul...
feledés, röpke nyugalom
miért nem szegődik
hű társamul?
Mennyire képlékeny,
zajos minden s csak egy
láncszem vagyok...
elvárni ...

Gondolsz- e rám, mikor a hajnal első fénye
megcsillantja játékát szobád ablakán
S, mikor munkád terhe
nyomja vállaid súlyát
Gondolsz -e rám , mikor dicső győzelmünk
emlékére megkondul a déli harangszó
S, mikor utad
elsuhanó fák hajladozása kíséri
Gondolsz -e rám mikor nyugovóra
hajtod fejed , s puha párnák érintenek
S, mikor ...