Te azt jelented énnekem,
Mi a szívem nyomja odabenn!
S te vagy lelkem tükörképe,
Mely soha nem megy feledésbe.
Tiszta lelkű, jó ember vagy,
Ki a másikért ha kell, meghalhat.
Nincs hozzád hasonló e nagyvilágon,
Ezért is lettél te a párom.
Soha ne érjen bú, s bánat tégedet,
Mert egyedül te nem érdemled.
Mindig örömben és szeretetben éljél,
Melyben én is ott vagyok,
Minden napod lévén!
Nem kérlek én téged arra,
Szeress jobban, mint én téged.
Csak annyira épp, lehessek már feleséged!
Hisz elég hosszú volt már az út,
Amin együtt haladgattunk,
S nem emlékszem egy napjára,
Mely búsan telt el hajdanában.
Hiszen úgy is te is tudod,
Gyorsan telnek már a napok,
S még ami kis időnk van,
Töltsük azt mi házasságban!