Gyere ülj le mellém ha mersz
Nem bántalak ma nyersz
Vártalak már régen
A végtelen csillagok az égen.

Csak egy perc a pillantásod
Hullócsillagok szép villanások
A soha el nem múló illatok
Némán rád pillantok.

Visszanézel szép barna szemeddel
Ez mitől mindenem megremeg
Hangom elcsuklik zavarba jövök
Lassan érintesz én ...

Mindannyian keresünk.
Talán magunk sem tudjuk mit,
egy mosolyt, egy szót, egy érintést;
hiányoznak rá a szavaink.

Hasztalan járjuk táncunk
a hétköznapok parkettjén,
s ha jön a hétvége,
boldogan menekülünk
a hamis érzésbe,
az ál-örömök fényébe,
melyeknek lézerpengéje
hasít lyukat az éj szövetébe.

Rebegjük, ...

Álomra várva,
a villanyfény hideg sugarában
újra és újra körbejár
mosolyod képe.

Holdvilágban ragyogó
tükör,
mely inkább árny, mint kép.
Életre kelsz,

S életre hívsz
engem is.
Mióta várom már,
hogy eléd álljak,

Elmondjam, mit eddig
csak az éjnek súgtam.
Itt vagy, és én
néma ...

Mintha az egész táj tűzben égne,
úgy zúdul rá a vörös fény a vidékre.
Vörösségével előre jelzi,
hogy nappal őt erős szél követi.

Az esküvői fényképen
örömkönny csillan a boldog menyasszony szemében,
amíg a másik széken
a férje ül a boldogságtól megilletődötten.

A házasság őszinte, komoly dolog.
Mennyekbe emelő, szívből szívbe induló,
további közös sorsot vállaló
olyan együttes tett, melyben mindenki boldog.

Bár nem kerülik Őket sem el a ...

Már láttam Őt sok éve - talán álmomban?
A látvány oly éles volt, mint a való,
mindig, újra s újra keresem,
s átélném valóságosan
azt a mindent átható,
itatósként magához hívó
végtelen szeretetet.
Mikor összetorlódtak fejem fölött
súlyos gondfelhők, váratlanul,
anélkül, hogy Rá gondoltam volna,
- még csak nem is ...