Ma elhagytam magam
és sírok, mert Te
bennem éltél, velem
lélegeztél. És
most érintenélek,
már el nem érlek,
pedig kértelek, hogy
vigyázz rám, mert Én
a Te szerelmedben
elveszek. És ma
elhagytam magam és
sírok, mert bennem
éltél, velem vesztél.

A világ szélén ül s toporog, talán fél.
És mégis hajtja valami előre...
- tán a csillagok -
homályában Ő a fényt látja, mert
még mindig hisz a csillagok csodájában.
Fürkésző szemek néha égetnek,
lélekbe bújó csalfa tekintetek
keresztként feszülnek a gerincnek.
- még nehezek -
Felette szirén hangon rikolt
egy tépett madár és ...

Minden fájdalmat és nyomort
Fojts magadba szépen
Senki nincs ki megértene,
Se földön, se égen.

Mosd le kezeidről a vért.
Ne maradjon nyoma.
Megöltél, halott vagy te is.
Menj. Mindegy már, hova.

Ha fáj is minden lépésed,
Te ne állj meg soha,
Hidd, hogy nyomorod az úttal
Szépen száll majd tova.

Hidd csak, de azt is ...

Ó, halld szavam! Tanácsod kérem.
Segíts, mert az őrület kínoz!

Rongyként cibál a fájdalom,
S sáros cipőjük nyoma arcomon.
Belém rúgnak. Szívemmel játszanak.
Adj nyugalmat, hű szolgádnak!
Hallgass meg, gyönyörű Múzsa!

A szerelem szirmai hervadnak,
S lángoló érzéseim tompulnak.

Térden állva könyörgök ...

Mintha az egész táj tűzben égne,
úgy zúdul a vörös fény a vidékre.
Vörösségével előre jelzni,
hogy nappal Őt erős szél követi.

A metszőolló csattan,
a sok kis ág roppan.
A kert sarkában
nagy-nagy szorgalomban

kertész dolgozik nyugalomban.
Munkáját végzi gondolkodva.
A termést látja már gondolatban,
minden, még alvóm nyugvó fában.

A Nap kisüt az égen.
A felhők elmentek régen.
Bizakodik a Nap ott fenn
abban, hogy minden újra éled.

Van ...