Az egyiknek van telke,
A másiknak csak lelke,
A hararmadik pedig már
Palotát épitettne...

Óh, ti szegény magyarok,
De nagy bolondok vagytok!
Fene nagy kedvetekben
Magatokkal sem bírtok!

Odalett, ami volt már,
A nem-vigyázott oltár!
Örüljetek ha még jut
Egy régtől üres ól már!

Együtt él a zene és a kép
és ontja Ránk mindkettő szépségét.
A kép és a zene ritmusa
egymást kiemeli, aláhúzza!

A képeknek a dinamikája
és a muzsika áradása
tollamat a kezembe adta,
hogy a hálámat leírhassa.

Köszönöm a jó Istennek,
hogy e két nagy élménnyel lepett meg.
Együtt értek a szép ...

Szeme megtelt könnyekkel,
némán gurultak végig arcán,
nem érzékelte,
nem látott,
nem hallott,
messze volt a lány a valóságtól,
pedig
az élet lágyan ölelte és szerette,
szíve lassan ütemesen dobogott,
sóhajait lecsókolta az idő duzzadt ajkáról,
két üres karja bénán lógott mellette,
csak
méz színű haja lebegett a ...

Az esti sötétség sűrűsödni készül,
a szél mélyen alszik, s én
a néma csöndet faggatom
- hol a Végtelen? -

Emlékek fojtott hangon énekelnek,
a csönd lehunyja szemét,
s én pilláin át is látom
némán sír a válaszon,
vérszínű vágy a menny párkányára száll,
hol néma virág nyílik a temetőben
és meztelen lelkek sírva ...

Megmarkolt fájdalom
ül az arcban,
fáradt szemek
várnak,
csak várnak,
mint üvegházi
virágok,
lecsavart lámpák
tövében,
-ők is
csak várnak.

Napot álmodnak,
a télbe tavaszt
hazudnak,
mezőt látnak
maguknak.

Várnak…
-valamit tudnak-
fáradt szemek
lecsukódnak,
virágot ...

Ma itt volt velem. Nem kopogott és
nem is köszönt. Előbb a szememre
csókolta jégcsap leheletét, majd
a számról tépte le a szerelem
tegnap-ízét. Utána az egész
testem birtokba vette, a földre
csapta le. Megállította még az
időt is. Emlékeimben vihart
kavart, az álmaimban zűrzavart.
Tombolt és tajtékzott, keresett és
kutatott. ...