Verseim valóját soraim vértezik a magosba,
Hontalan lelkem ott hagytam nektek szavakban,
Ez hagyaték, vesd ki mit takar, mi mást hagyhatnék
Itt a komor csendben, fogadd propagandám, így lesz elméd rendben!

Olvasva soraim szüntelen, hűtlen érzések járják át az eszméd,
Lojalitás hiányában, szabatos gondolataim alanyi joggal levetnéd,
A végtelen ...

Fázom, testemben szivárog szüntelen fájdalom,
Vérző mozdulataim mutatják mennyire áthatott,
Egy émelyítő hangulat,

Leplezve bánatom, lángoló lelkem tükrében porrá hamvadó,
Érzelmeim magasztalnak távol mennyei gátakon,
Túl e világon, tudatom alatt. Választ keresve mi kiutat mutat.

Szívem kulcsát elveszíthettem hazám hágóiban bárhol,
Zárt zord-rácsos kapuját veszélyeztetve, egy illetőre inthet Ámor.
Egy illetőre, ki minden tekintetét felém fordítja tényleg,
Rám rontanak szerény személyében az elveszett, ősi szenvedélyek,
Ezerszer megbántam már, hogy kitártam bár szüntelen,
Lelkem szúró szívfájdalmából menekülésem nem ...

Szívfájdalomból eredendő, szétfeszítő kálvária vár reám,
Ott, hol lélegző lény, reményt sosem talál, csak némán áll, s kiabál,
\'Merre bolyonghatok?\', indulataim porain nem vagyok gondtalan, boldog!
Onthatatlan vágy kötelez, \'Kinek a szükséglete ez, ki járatja a bolondot?\'
Régmúltam által, számtalan e fiktív talánnyal szőtt kérdéseim sokasága, ...

Rám rontanak olykor, az elfojtott vágyak
Árral szemben szaladnék szerte a nagy világnak,
Vállalom, de előtte pár főben járó zár szó,
Kitörni készül belőlem, eme ordító tűzhányó!

Absztrakt szóképeket szivárogtató konok képmások,
Köpök sivár lelketekre, holmi utánzatot láthatok.
Jellemtelen vonások, tükrözik e szubjektív ...

Szépem!
Merre sétálgatsz most,
Mért nem vagy az égen?
Az esthajnalcsillag,
S milliárdnyi társa,
Mely égi útján ballag,
Mind ott várnak téged...
De fittyet hánysz rájuk,
Nem ragyogsz az égen...
Hanem beköltöztél
A szívembe régen...
Én szívesen látlak,
Mig a világ világ,
Legyél a vendégem,
Édes ...