Felejthetetlen idők - gyermekévek,
Merre vagytok, tőlem hová tüntetek.
Ti maradandó élmény dús percek,
El, nem ködösíthető jó emlékek.

Tovarepültetek már, tudom sajnos,
Utolérni benneteket már bajos.
Ó, jöjjetek vissza, halljátok szavam,
Hogy véletek vigasztalhassam magam.

Magamhoz ölelnélek benneteket,
Rabul ejteném ...

Úgy szeretnék meghalni,
Mint ahogy a virág hervad,
De mielőtt elhervad
Szép, s gyönyörű, mint az Angyal.

A Nap udvarolna nekem,
A Csillagos Ég vigyázna reám,
A Hol lenne a barátom,
Kivel megosztanám bánatom.

Jó barátom lenne a Fa,
Kivel mindig beszélgetnék,
S a Bokor, ki ismerné minden titkom,
Mi létezik e ...

Bársonyos éjszakák,
kábult hajnalok,
rohanó nappalok.
Ketyegő óra,
pergő idő,
nyüzsgő tömeg,
rövid élet.
Pattogó tűz,
meleg szoba,
lenyugvó nap,
hideg éjszaka.

Nem kérem tőled,
hogy te légy a kertem
és csak nekem virulj
mindegyik percben.

Nem kérem tőled,
hogy vers rólam zengjen
ha itt vagy velem,
beérem a csenddel.

Nem kérem azt sem
hogy utánam loholj -
s vágy ígérete légy;
néha egy mosolyt!

Azt kérem tőled
fogd tétova kezem,
s nyughatatlan tincsed
vállamon ...

Szűk udvaron bontogatom
vágyaim vitorlavásznát.
Érzem a végtelen vár rám
angyal kísér lépteimen -
utcán, téren ott van velem.

Déli vad tengeren járnék,
ahol fény terem, nem árnyék.
Ott vásznat lehet bontani:
tágas térben nyíljanak
lelkem borostyán-álmai!

Előttem irigy kerítés áll,
mögöttem vad, konok ...

Éjfélt ütött az óra!
Mégsem Térek Nyugovóra!
Mert egy lányra gondolok
Kire remélem vigyáznak az Angyalok
Sírok érte éjjel-nappal
Ölelném két karommal!
De nem lehet!
Mert nem engedheted