Vártalak...de nem jöttél.
Elmentél oly hirtelen, mint a hajnali szél.
Csak a gyász, a bánat ami itt maradt;
S fájó szívvel tudjuk: téged már nem köszönt a pirkadat.
Néma vagy...miért nem szólsz már?
Tán várod, hogy minket is elvigyen a bánat?

Fáj a seb, mit feltéptél újra.
Fáj a szív, mi megszakad újra.
Könny, mi újra melegen ...

Kicsordult egy könnycsepp a szememből,
És egy hatalmas vihart kavart érzelmeimből.
Tudom nem láthatlak többet én téged!
Mert elmentél és nem fogod soha többet kezem.

Csak te hallottad meg mikor én nevettem,
Csak te törölted le könnyem mikor én sírtam.
Te túl messze jársz már innen,
Olyannyira, hogy már csókod ízét sem érzem.

Nem ...

Én már magamtól kérdezem, mikor lesz vége?
Csak magam elé nézek a sötét mélybe.
Csak gondolkodom a sok barát jóleső vigaszán,
Csak egy csepp vagyok az élet elillanó viaszán.

Az élet tanít engem járni a földhöz láncolva,
A lelkem fejjel lefelé áll mindent felfordítva.
A szememből könnycseppek kicsordulnak,
Keményen intenek gondolataim a ...

A tegnap furcsa illatát szívom magamba,
Keserű hiányos ízt érzek a számban.
A hiányérzet minden érzékem kiélezi,
A testem újra szeretni akar de a lelkem nem engedi.

Szeretnék szeretni, hogy érezzék mennyit érek.
Mégsem tudom pontosan, hogy merre lépjek,
A beton túl kemény az aszfalt pedig izzik,
Lassan mindent ez borít és csak a szívemen ...

Elég volt az alvásból, ébredj fel szunnyadó országom!
Ébredjetek magyarok nem vagytok egyedül a világon.
Szálljatok akár a büszke turul madár az égen,
S küzdjetek akár a sok sebtől vérző farkasok!

Felbőszült rab madár kecsesen száll a magasban.
Hatalmas leláncolt szárnyai látszanak a horizonton.
Piros és fehér ez , te pedig ülsz a zöld ...

Fájt mikor azt mondtad,
Ez a virágzó kapcsolatunk vége.
Nem éreztem semmit mégis fájt,
S egy esélyt adtam a holnapnak.

Kis világom azóta fél és üres.
Én egyedül ott maradtam.
S csak alvadtvér maradt garatomban,
S elmetszette légcsövem haragod.

A sors pengéjén az élet mindig fen,
Szét szakadt a páncél gyönge ...