Üveghegyek mögé bújtak
gyönyörűséges perceim.
Mint pislákoló gyertyán az olvadó viasz,
Lassan csordogálnak félbeszakadt vágyaim.
Elfolynak, s mint sötét rianás
a dermedt tó vizét,
Úgy hasítják ketté sajgó szívemet.
Most már tudom,
hogy a lélek sebe éppen úgy tud fájni,
Mintha a testen tátongó fekélyt
valaki izzó ...

Őszi éjjel feltámad a szél,
átfog még: körbeér.
Jéghideg is rám talál,
Megérint, simogat a dér.
Finoman végigvezet,
megérint és emléket hagy:
az ébredő szenvedély.
Vár rád, nem feled,
betakar és megdermed.
Álmom veled életre kél,
el nem enged soha Téged...

Szólítlak, s tudom hallod,
még ha elfordítod arcod
is látom a mosolyt,
mely a szád szélén bujdokol.

Így szeretlek, mikor nevetni látlak,
mint hajlékony nádnak
a szélben a tó adta oltalom,
nekem úgy vagy Te otthonom.

A kedvem nem találom,
ha nem vagy itt, csak várom
a percet, miért reszket minden inam,
mikor itt pihensz ...

Ahol születik a rágalom,
ott lelket rág a lelki lom.

Ahol a lélekben nem terem semmi,
oda kár szeretetet vinni.

Ahol a sötétség a léleknek a színe,
ott nincs semmi, mi fényt vinne e sötétbe.

De ahol a léleknek világít a fénye,
ott a szeretet fürdik e kedves fényben.

Ahol szívből jön az önzetlen, éltető szeretet,
ott ...

Ha rád tör a magány ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.

Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.

Bár kisértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s ...

Ha rád tör a magány ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.

Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.

Bár kisértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s ...