A múltba visszatekintek, s valami fáj,
keresek valakit, aki nincs velem már.
Nélküle más az életem,ez sokszor fáj,
elment, itt hagyott, de valahol vár.

Titkokat őrzök, csendben emlékezem,
tudom milyen volt ha fogta a kezem.
Éreztük egymás szívének dobogását,
nem akartuk soha ennek elmúlását.

Csend borult az egykor vidám házra,
bezárult egy ajtó, lelkem olyan árva.
Kitekintek néha a zárt ajtók mögül,
látni akarom, de ez nem sikerül.

Pedig ott van,s gyakran oly közel,
emlékfelhőn jön, s azon is megy el.
Csillagpor hullik a felhő nyomában,
hullócsillagok közt, lelkem udvarában.

E csillagporból csillag nem születik,
de lelkünk emlékeimben újra találkozik.
Gondolatban ismét fogjuk egymás kezét,
vársz, várlak, s újra együtt leszünk.