Egy álom talán, de a szívedig ér,
Ha felébredsz, rájössz, hogy örökké él.,
Mert nem mindig álom , mi éjjel kél.
Aludj és álmodj, hisz eljött az éj!

Csókot lop ma az éj,
Ajkaidról elhozza nekem,
S lágyan átkarol.
Ő ölel majd,
S vigyáz álmomra,
Hogy veled lehessek minden éjszaka.

Kit igazán szeretsz, az hiányzik
Megbocsájtod, ha hibázik.,
Eltűröd, ha bánt és hazudik neked.
Ha mindezt elviseled, tényleg igazán szereted.

Nehezen telnek a percek nélküled,
Nehezen viselem, hogy nem vagy itt velem.
A percekből órák lesznek, az órákból évek,
S a hiányod lassan egy örök élet.

Vidulva bor között a férfi,
Édenbe pillant a poháron át,
S századszor újra felidézi
Örökre elrepült diákkorát.

Emléke most is melegen forr.
Gondunk mi volt?...könnyű arany pihe,
Midőn azt hittük, a professzor
Csínyünket az orrunkról nézi le.

Nincs, nincs menekvés e varázstól!
Szívéből még az sem törölheti:
Ki mert ...

Van egy soha napján sem oldódó zár,
mi vár még rám,
Valahol,
bár nem kár érte távoli utakon járnom,
Lelkem tengerének végtelen mélységére találnom,
Lábamon sekély partokon megállok,
s a csillagok csarnokába szállok.

Csillagok csarnoka,
hol a fellegek zsarnoka bal sorsra ítélve,
Halovány gondolataim tovatűntek, ...