Egyre csak hull, kereng, suhog,
lassan már térdig ér a hó.
Fagyott mezőkön szél forog,
egymáshoz bújni volna jó !

Szürkén gomolygó fellegek
tolongnak át a zord égen.
Habár az út nagyon rideg :
Melenget majd a kedvesem !

Dúljon csak téli förgeteg !
Dühödt szél bárhogyan süvít,
átfagyva bár, hozzád megyek ...

Szó, mi lassan évülne már,
odva bélelt száraz bársony,
toll kapkod betűre lelve,
nehéz csendben inog szájon.

Szó, mi kísért naptól estig,
hangodból tört elő újra,
vándormadár lódul neki,
házak közül messzi útra.

Szó, mi fenntart mélység felett,
kelne magja egek felé,
kapaszkodó, végső mentsvár,
tiszta mondat, ...

Az év utolsó napjaiban
Hozzád száll az üzenet,
Bárhol vagy e pillanatban
Szívem téged megkeres.

Hozzád bújva, úgy mint régen
Megnyugtat és altat el,
Elmondja, hogy nálad marad,
Soha nem jön tőled el!

Görnyedt háttal földet hány,
ásójára támaszkodik,
nap mint nap a kaszással
parolázik.
De a vén időt ő sem tudja
lekenyerezni,
eljön a nap amikor érte
fognak harangozni.
S akkor majd valakinek
az ő sírját kell megásni.

Nem e világhoz tartozok?
De szível, rendelkezek,
ami érted is dobogná.
Csak egyszer meghallgatná.

Szeretném mondani, barát,
mely bennem arca még él.
Még Ő engem szeret?
Szavaimat megismernél?

Az emlékek hozzám szólnak,
mely szépeket sorolnak.
Bocsánatkérésre gondolva,
kis szeretetre kívánva.

Nem kell hozzám ...

Valamit szeretnék
Elmondani neked,
Ami bennem marad,
Ameddig csak élek.

Nagyon távol éltek
És hiányzol nekünk,
Elhozott a mamid,
Hogy együtt lehessünk.

Hat hónapos voltál,
Nem győztünk csodálni,
Egy hétig volt időnk,
Csak veled játszani.

Én elkísértelek
Haza Ausztriába,
Aludva tett anya
Mögénk a ...