Egy részeg ember fekszik a síneken,
a balkezében tartja a butykosát
és hortyog. Alszik hajnali hívesen.
Az éj az úton most üget el tovább

Kuszált haját már ékesítette sok
giz-gaz-szeméttel lágyan az éji szél,
Most hint az Ég rá istenin harmatot
s meg nem mozog,csak melle zihál, hisz él.

jobb ökle, mint talpfa, olyan ...

Szabad szél vígan szárnyal a széles Hortobágy felett
erővel magával sodorva sok letört ágat, levelet,
szilaj táncra kérve az erdősávok komor fáit,
a pásztorok, csikósok sok vihart látott állatait,
majd mint aki semmiben nem ismer határt,
borzolja fel a vizek habjait,
s ha eléri a határaiban folyó szeszélyes Tiszának partjait,
de az éppen most ...

Kőházam kőudvarán, kőházam
kőablakán megkövesedett árnyak
repülnek, és lepik el az éjszakát.
Lassan szállnak. A nehéz kőéjszaka
ellenáll.

Ahol megállnak, zölden borítják be
a kőporos éjszakát.
Kőbe vésett fájdalmak kiáltása hallatszik.
Kőberótt zokogások visszhangja száll.
Talán a semmibe?

Kőringyók ...

Itt van már a december vége
Minden csupa fény.
Szívünkben is csend van és béke,
Így advent idején.
Szent karácsony éjjel felragyog az ég,
Megszületik a Kisjézus
Aki békét hoz közénk.
Emberek, forduljatok egymás felé
És mondjátok egymásnak,
Hogy \'BÉKE VELED\'.

Amott van a világ-
És emitt vagyok én-
Választhatsz: a világ kell-
Vagy elég leszek én.
A világ:érdekes,
Szín, pompa, csillogás-
Minden, ami kellhet:
Szépség és ragyogás!
Én meg árva vagyok:
Üvölt az árvaság-
Egy galamb szállna hozzám,
De letörik az ág.

Csak ül és ujjai közt
egy gömböt forgat ,
mint mikor isten
szemléli holdat,
értő gonddal, türelmesen
nem is véve észre,
hogy titokban lesem,
s megbékél bennem
mi volt, mi lesz s mi van,
a világ közepén ott ül a fiam
s köré gyűlik minden,
minden, ami örök,
ő az egyetlen
kiben gyönyörködök.