Pelyhedzik a friss hó, ezüstös fák, új tél
tisztít, hűsít, frissít, új álmokat ígér.
Megváltó születik, közeleg a szent éj,
Emberszívekbe költözik a remény.

Éveink fogynak, ám szívünk fiatal
Ahogy roppan a hó, lelkünkben szól a dal.
Remény és tisztaság, élet és jóság,
Hozd mindezt el nekem, fényes úr-angyal!

Fekete fenyőnek feketéllő ágán
Egyetlen gyertya van,ég magában, árván.

Annak az egynek is oly sötét a lángja:
Sötét angyalszemnek sötét szempillája.

Egyszercsak belibben egy fekete holló:
Nyakában kötéllel, a csőrében olló.

Levág egy darabot a kötélből, szárnya
Precízen dolgozik-semmi sem vész kárba!

A levágott ...

Vakon botladozva
bolyongok lüktető falak között,
a kétségbeesés macskakövét koptatva.
Egy elszakadt lélek-fonal
izzadva remeg
nyirkos tenyeremben.
- haláltusát vív félelmemmel -

Hol vagyok?!
Saját, vagy a te börtönödben sorvadok?

Görcsösen kapaszkodom
a múlt üveggömbjében
unottan várakozó megszokásba, ...

A szemüveg mögött látni a tájat.
Eltorzítja a mezőt, erdőt, falvat.
Üvegek repedései látszódnak a sziken.
Mint hajós lapátol gyors vizen.

A bőr is ráncosabb, fokozatosan rohad.
Az emberi fajnak egyre halad a kora.
Zöld lemenő lassan vörössé vál,
Mint a paraszt búzát össze-vissza hány.

Nap lement, sugara elhalt,
Szurok színe ...

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt ...

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehelete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott úton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zúzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé ...