A lelkek csendes érintése,
egy isteni gesztus vagy simogatás...
ahogy a hanyatló Nap visszanézve,
levendulákat hint az égre.

Körbefonja vele a tájat,
vagy ibolyát ölt az alkonyati fény,
szór még orchideát és orgonákat,
így zárja ablakát a mának.

A pajkos félhold még meglapul,
cilinderét háta mögött rejtve el,
fekete bársonya lassan földre hull,
s millió, szikrázó lámpa gyúl.