Forrón süt le a nyári nap sugára ,
Laczfi Lajos kalapjára .
Derék ember ő ,
erős , izmos , bajkeverő .

A bálát 1 kézzel emeli ,
a malomkövet két kézzel felemeli .
Ő a falúban a legerősebb legény ,
de sajnos nem egy észlény .

Éppen parasztmunkát végezve ,
János király érkezve .
Látja a király ezt a szorgalmas munkát ...

Méz ízű csókok tengere
hullámaiban elveszek.
Elveszek,de nem bánom,
ha nálad ér a boldogságom.

A tenger közepén te meg én.
Egy asszony és egy legény.
A víz körülöttünk lágyan ring.
Kirajzolódik ott egy szív.

A szív mely minket kapcsol össze.
Nem engedi,hogy szerelmünk
bármi kettétörje.
Amíg létezünk egy ütemre ...

Tegnap a holdfényes éjszakánál,
arra gondolok, mi lesz velem ha meghalok?
Testem porrá lesz a lelkem semmibe vész.
A gondolat elszáll .
Nem lesz több ölelés...

Szeretném látni,
Szeretném,ha mindig mosolyogna rám.
Ha melengetné testem,
Ha cirógatására kellene ébrednem.
Szeretném,ha tudnátok,
Egyedül a napsugárra vágyok.
Csók néked napsugár!

Te vagy a legszebb ajándék
nekem gyermekem.
Te vagy a legtündöklőbb csillag
Ott fent az egekben.
Te vagy minden reménységem.
Az új világ fénye.
Egy tisztességes magyar.
A jövő építésze.

Ha tehetném kezedbe
adnám a világot,
hogy teremts az emberek között
igazságot.
A fegyver moraját váltsa fel a harsona.
Szűnjön ...

A fák is siratják az elhullajtott lombokat.
A fák is azt hiszik a szerelem örökké tart.
És én is úgy hiszem,
szeretni csak úgy lehet,
ha átadod a szíved a szerelemnek.