Mama köszönöm Neked, mert életet adtál nekem.
Köszönöm, mert felneveltél, hogy ember lett belőlem.
Köszönöm azt is, mert mindig óvtál a nyárban, télben,
Féltő gonddal vigyáztál, hogy engemet baj ne érjen,

Itt vagyok magamban, Tőled távoli messzeségben.
Ámde közelséged, aggodalmad-figyelmed érzem.
Hálát adok Istennek, mert nekem Te, ...

Olykor borús napra ébredve,
fájdalomban elveszve keresem
az élet értelmét,
máskor mintha napsütésben
fürdőznék, rózsaszín felhőkön,
lábujjhegyen lépkednék.
Olykor az egyik érzés
felülkerekedik a másikon,
máskor oly harcot vív egymással,
hogy szinte felőrli a tudatom.
Olykor kutatom létemben az értelmet,
máskor ...

Szívedet fojtóan mardossa a fájdalom,
Könnycsepp csordul végig bánatos arcodon.
Úgy érzed, egyedül vagy e barátságtalan világon,
súlyos lelki terhet cipelsz törékeny válladon.
Ajkad képtelen mosolyra görbülni,
szemed kékje elfelejtett vidámságot tükrözni.
Nehéz perceket gördített eléd az élet,
de hidd el, ezek csak erősítenek ...

Varjak szállnak fáról fára,
hófödte fáknak keskeny ágára.
Fekete tollaikat napsugár kényezteti,
mely hókristályok fényét lágyan visszaveri.
Az idilli hangulatot megtöri a nesz,
sietve halad egy cirmos,
vékonyka lába a magas hóban elvesz.
Maga után hagyja talpának apró nyomát,
a hideg átjárja szőrének bársonyát.
A bokorból egy ...

A tücsök nem zenél,
mikor a hangya gyűjtöget,
mert a holnapi tél,
már nem fagyaszt mosolyt
arcokra,
régi harcokra,
mely Napóleonon kifogott,
már nem emlékeztet,
ez már nem az a tél.
Havat nem látsz,
nem áztat meg latyak,
a sok hóember,mind
tenyerünkben marad,
s nem formázunk hógolyót,
nem fagy oda
arcomra a ...

Decemberi álom, hótenger,
most oly tiszta minden mosoly.
Boldog minden hóember,
melyek körül annyi gyerek bujdokol.

Mindent elárulnak a csillogó szemek,
a szeretet a szívekbe költözött.
Hegyet – völgyet fednek most hópelyhek,
a világ boldogságba öltözött.

Minden száj éhes az asztal körül,
a bejgli illata a családot ...