Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol ...

Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.

\'Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?\'
- Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng...'
\'Fiam, ott csak egy ködfolt dereng.\'

\'Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
Sok ...

Leszállt egy angyalka,
S a fülembe súgta:
Kik kedvesek neked -
Gondolj ma azokra.

Eszembe jutottál
Te és a családod,
Áldott, szép karácsonyt
Ezúton kívánok.

I.
Bennem,meddig?
Fától-fáig tüskeként él
-mint hosszú tél-
mint pogány imaszándék
szép arca rémuralma-
(mi maradt meg -belőle- mára?
hamu és hang)

II.
Maxiban-miniben,
áldott nyári szélben-mindég
legyűrte velem az éjszakát-
nekem mindig irgalmat ád...
nekem mindig irgalmat ád...
(éjszakában-forgatagában ...

Az én lovam egy csodaló,
Gyönyörű szép, csillogó.
Csillog, villog, mint az arany
A patái úgy dobbannak,
Mint űrben az üstökösök,
Egymásnak csapódnak.

Az én lovam egy csodaló,
Gyönyörű szép, csillogó.
A patkói gyémántpatkók,
Finom lágy sörénye,
Meglebben a szélben,
Mindenki őt megcsodálja.

Az én ...

Hull a pelyhes fehér hó
Szánon csücsül a télapó
Minden gyermek várja már
A sok finom cukorkát.
Ám ők nem is sejtik még
Ott lesi őket a fogtündér,
És elviszi a fogakat
Mert azok majd kihullnak.
Hullnak, hullnak, mint a hó
Zsákba dió, mogyoró.

Ét csoki és kakaó,
Előttem a kandalló
Lábaimat melegítem,
Én még ...