Nyitott könyv vagyok számodra,
csak olvasd a lapjaim,
írj belém, ha jónak látod,
szíveddel írd napjaim.

Legyek a bibliád mától,
reményt én adjak lelkedbe.
Édes hittel emelj magadhoz
Hajtsd pír orcád testemre.

Csorbul a kés nyele,
torkomba se szel bele.
Hogy lészen így halál,
ha csorbítást inhalál.

Szívemnek szeglete,
ott vagy te elrejtve.
Itt leszel jól tudom,
de éreztem megbukom.

Nem látom arcodat.
Már ócska kis karcolat
vagyok emlékkönyvedben,
férfiként megkönnyeztem.

Kezed se nyújtsd felém.
Nyugodtan rúgj ...

Félre tőlem
unalom,
kezdődjön
a vigalom.

Szabad a tánc,
bolondulj,
petrezselymet
ne árulj!

Perdülj, bokázz,
oldjál kontyot,
most kell rázni
azt a rongyot!

Farsangoljunk
hat hetet,
míg elűzzük
a telet!

A sas repül, s untalan vándorol,
Nem tudni hová száll, s melyik ágon landol.
Csak bolyong a világban mindvégig céltalan,
Mint a szél, minek minden hely méltatlan.
Nem találja helyét kerek e világon,
Nem tudja hol lesz majd, hol vár rá az otthon.
Csak repül, repül, száll a felhők felett,
Reménytelen utazás, amit ő már megtett.
De még mindig ...

Van mikor nincs senkid, és senki sincs melletted,
Mikor érzed nincs semmid, és senki sem tart veled.
Van úgy, hogy nem tetszik, hogy nincs saját életed,
Amikor úgy érzed, unod már, bánatos létedet.
Nincs már kihez fordulj, kitől tanácsot kérj,
Mindenki annyira tanácstalan rég.
Nem tudod mit tegyél, s megőrjít a tudat,
Hogy ki egyszer voltál, már ...

Kicsi az ablak,
Szűkölködik benne a világ.
A fák kihalnak,
Nem nő már virág.

Puszta a táj,
Maradványai a világnak.
Törött a homály.
Szürke köd szállja már.

Kicsi az ablak,
Szorong benne a világ.
Fekete fák oszlopolnak
Hamvaikon apró, kék virág.