Zúgolódik a tenger...
Sötétbe öltözik az ég.
A horizonton halál tusát vív a Nap...
Est-hajnal kergeti égre fel a Holdat.

Épp, hogy kihajtott a növényzet...
Átok sújtotta az áldott eget!
- Méltatlanná teszem az embert! –
Kiáltotta egy démon az égnek.

S azóta, mindhiába van az embernek szeme,
Nem képes látni a ...

Homokot hordott a szél,
Fehér ruhába öltözött minden vén.
Néma, szótlan indult a menet,
Köztük te is ott mentél.

A város falain kívül sziklák sora...
Vöröset viselt Július menyasszonya.
Rezzent, ... játszottak a falevelek...
Némán álltál, s csak nézted.

Barna szemed arcom tükrözte.
Kedvenc ruhád viseltem...
Akkor ...

Reménytelen!
Ez a láz nem csökken
Zúg forró fejem
Reszket lázas testem.

Itt a zajban, csak jobban zúg.
Sajognak szemeim, fejem lehúz!
Csendességbe vonszolna
Hajt kegyetlenül az ágyban.

Minden hang százszor hangosabb.
Minden fény ezerszer világosabb.
Mindenki gyorsabb
S én, meg valahogy, nem illek a sorba.

Érzem... bár ...

Azt mondtad már nem szeretsz.
S a szemembe nevetsz.
Elfordulsz,nem törődsz velem.
Hát jól van!
Menj csak kedvesem.
Vissza sírsz még engem,
de akkor már késő lesz.
Már nem leszek melletted.

Nyitott könyv vagyok számodra,
csak olvasd a lapjaim,
írj belém, ha jónak látod,
szíveddel írd napjaim.

Legyek a bibliád mától,
reményt én adjak lelkedbe.
Édes hittel emelj magadhoz
Hajtsd pír orcád testemre.

Csorbul a kés nyele,
torkomba se szel bele.
Hogy lészen így halál,
ha csorbítást inhalál.

Szívemnek szeglete,
ott vagy te elrejtve.
Itt leszel jól tudom,
de éreztem megbukom.

Nem látom arcodat.
Már ócska kis karcolat
vagyok emlékkönyvedben,
férfiként megkönnyeztem.

Kezed se nyújtsd felém.
Nyugodtan rúgj ...