Nyújtom Feléd két kezem,
s rémülten tekintek Rád.
Nem érlek el,s nem hallom,
mily szót szól a szád.

Süket lettem tán?
Vagy a világ zaja ily hangos?
Zavart vagyok, s nem tudom,
hányadán állok magammal most.

Arra keltem, hogy keservesen sírok.
Az okát csakis én tudom.
Könnybelábadt két szememet
a tükör felé fordítom.

Szánom a képet ki visszanéz rám,
fáradtan, s kedvetlenül.
Ökölbe szorul és lendül a kéz,
a szilánk mind földre kerül.

Minden darabból ő néz vissza,
tágra nyílt, barna szemekkel.
Mély hangjával ércesen ...

Elengedem képzeletem,
szárnyaljon hát szabadon.
Magam elé képzelem,hogy
nincs más kívül e szavakon.

Zárlat támadt agyamban.
Kiégett, de még forog.
Nem tarthatom magamban,
csak szaporodnak a sorok.

Nyitott szemekkel álmodom.
Minden valós mi valótlan.
Ébren vagyok jól tudom.
Tán soha nem is aludtam.

Életem képei ...

Csendben ülök az ágyam szélén,
a négy fal közé zárva.
Érzelmeimtől telítve,
s a változásra várva.

Tekintetem az ablakra téved,
a kék és szürke égre.
Akárhányszor itt kinézek,
Ez fogad húsz éve.

Földre hullnak a vékony ágak,
véget ér egy élet.
Nem csak kint havazott be most,
a szívemben is tél ...

Hófehér hóvirág int felém.
Az ablakomon át nézem én.
A környékre a várt tavasz
jönne már, de a táj még havas.

A hóvirág a hó alól kacsintgat.
A dühtől tobzódó szél mindent ringat,
megcsavar, megráz és rögtön tovább zúg.
Szinte sehol sincs egy szélmentes zug.

A hóvirág mindenre meghitt, szép vigaszt nyújt.
Szelíden ...

Szememben
Ha tréfa csillan
Fénye
A gyászt
Rejti el

Fényben álló
Árnyék vagy már
S darukiáltás
Holt tenger fölött
Szökésedről
Árulkodnak
A kagylónyomok

Hibiszkuszvirág
Hullt
Kőasztalunkra
A levél mellé
Melyet
Sosem-mondott
Szavakkal
Teleírtam