Hajamba tűzve fehér virág.
Senki sem látja, mégis ámul,
S rám mosolyog a hold
Újjászülető zöldje előtt.

Könnyűek lépteim,
A hullámok szőke nyájai
Völgybe futnak
Égkulcsok elől menekülve.

Hallásodhoz mezítlábas szó
Zarándokol, míg szempilláim
Sátra alatt a súlytalan kegyelem
Ünnepivé válik.

Minek neveznélek?
Lennél lángnyilú Nap,
Bíborszínű éjjel,
Fátyla nem évül el
Hajnalban kelő pap

Hirdeti fenségét
Szerelmednek kedves,
Zöld szemed mosolya
Mint erdőn a moha
Negédesen nedves.

Talán vulkán tüze
Perzsel, ég szívemben?
Kisóra kalimpál
Bennem, s eme rímpár,
Melytől lázas ...

Mindegy, hogy búzaszem,
Vagy a tölgyfa makkja:
A sorstól az esélyt ugyanúgy
Megkapja.
Ha a földbe kerül,
S körülmények alakulása
Nem kedvezőtlen
Lényegi változásra,
Az élet elindul
A nagy utazásra!
S minő út ez:
A valami,
Ami majdnem semmi,
Csak mag -
Kibontja magát
A nemlét peremén,
S amivé lesz: a ...

Újfent eljött a nap, amit minden évben kerülsz.
Igyekszel reggel minél később kelni,
csak hogy minél hamarabb múljon az idő.
Gondolataid próbálod terelni, sikertelenül.
Megveted mi eszedbe juttatja,
csak az a baj, hogy e nap csak erről szól,
s nehezen találsz egy elrejtett zugot,
hol még a gondolat is elszáll.
Egyetlen reményed, az a ...

Hűvös kezed megbénított,
A tudat idegeimbe
Hatolt, hogy gyökeret eresztél
Bennem, Hajnal. Fájó marásod

A koponyámba hasított.
Szólt az ébresztő döreje
Egy iskolai nap reggelén,
Tetten értél a szundításon.

Egy zene segít abban, hogy felidézzem
Varrá vált sebem, mely nemrég, szeptemberben
Még javában bíborlott az ömlő vértől.

Azóta sem sejti, hogy Ő tehet erről,
Mert könnyeim elrejtettem mások elől,
Mikor rájöttem, engem nem szeret viszont.

Az illatos parfümöm bűzzé változott
Azóta, mélabúm dzsessz-számba csomagolt...
Komor ...