Én vagyok a nap és az ég,
Mégse vagyok túl szerény.
Az este és nappal,
Enyém minden habbal.

A levegő és a tűz,
Sosem volt ez szűz.
Víz és föld,
Eredendő zöld.

Versek és rímek,
Mind csak beszélnek.
Író és regény,
Mind csak szerény.

Toll és papír,
Néha kell radír.
Lustaság és ...

Üzenetre várva,
szívemet kitárva
várom az eseményt,
horizonton a tényt.
Merre, hol és miért?
(Aki kéne nem ért.)
Lelkes Bolondulás,
biztos, hogy látomás.


A hajnali fényben
fáj az igézően
tiszta, szép vallomás-
Csikorgó fogfájás
ként élő tudomás.
Megkínzol és éltetsz.
Ilyen vagy te nékem,
szédült ...

Könnybe borult már a szemem.
Pedig most ment csak el.
Nézek az autó után de már nem
látom,hogy merre jár.

Szívem elszorul s nem jön
álom a szememre.
Pedig tudom,hogy vissza jön.
De még is szívem szomorú.

Mikor átölel és lágyan simogat.
Aszt kívánom,hogy soha ne legyen
vége-e véget nem ...

Kihalt az emberség
belőled, mind ami
bennünk a közőség,
ismerős emberi?

Miért e tagadás,
hogy van mi egyforma,
csak külső ami más?
Belsőd nem szólt soha?

Van egy vallomás:
A fenséges csoda
az minden ami más,
szeresd mi egyforma.

Így talán más lesz a
sorsod te ostoba.

Meleg őszi nap simogatja a tájat.
Így adva tudtára a télnek, hogy még várhat.
A virágok még nyílnak ott kinn, a kertben.
Tavaszias a hangulat itt, az őszben.

A gyenge szellő éppen hogy csak fújdogál.
De nem, hiszen a levegő nem mozdul, áll.
Meleg van! Milyen nagyszerű ezt élvezni!
De jó lenne ennek még sokáig tartani!

Aztán jöhetne ...

Éjjelente felébredvén egy álomra,
A nap sugarait láttam a távolba.
Elérve a part szegélyének részét,
Magasra szökkent a homályos mércén.

Mélységes mélyről a tengeren,
Felbukkan egy fodros perem.
Egyre többen, és magasabban,
Mégis csendben és halkabban.

Messzi a hullámok borzongató hátán,
Közeledni látok valamit a párán ...