Talán neked édes az álmod,
Talán így nem kell kiállnod
az élet szörnyű próbáit,
de e soha lesz-valóság kínok közé csábít.

Bár élvezed, hogy élheted álmaid világát,
s tán felfeded bennük életed virágát,
talán nem ébredsz fel soha?
Nem kísért örökké e túl színes csoda.

Egyszer felébredsz egy csendes reggelen,
és a méz-álom eltűnik fájó hirtelen.
Bánat száll reád, s csak ülsz az álmokon,
vágyakozva gondolsz nektárvilágodon.

Bár tudod csak egy álom volt csupán,
Már nem nézheted a világot ugyanolyan bután.
Megérted hogy kín nélkül minden végtelen,
de ne keresd többé, hol itt az értelem!