Talán neked édes az álmod,
Talán így nem kell kiállnod
az élet szörnyű próbáit,
de e soha lesz-valóság kínok közé csábít.

Bár élvezed, hogy élheted álmaid világát,
s tán felfeded bennük életed virágát,
talán nem ébredsz fel soha?
Nem kísért örökké e túl színes csoda.

Egyszer felébredsz egy csendes reggelen,
és a ...

Sötét ül a tájra,
s nem látok a homályba.
Csak ordít a félelem,
mert tudja nem élhet nélkülem.

Sötét ül a tájra,
s egy farkast hív magányra.
S az üvölt, fájlalja a világot,
Hallgat, mert nem érti mért kiáltott.

Ordít, csak üvölt a félelem,
ordíts csak, üvölts én vérebem!
Üvöltsd a holdra, üvöltsd a ...

Új világ jön, pusztul hát a régi,
de vajon a Nagy változás valóban megéri?
A miénk helyett mástól kérni,
sok ősi érték pusztulását végignézni

tényleg bölcs dolog?
Te harmincat adsz háromért,
s még csak át sem gondolod.

Évről évre változás, egyre jobban élünk,
S közben észre sem veszed, s elittuk a bérünk.
Kelet? Nyugat? Egyre megy, ha nem lehetsz magyar,
Az ember már csak azt teszi, mit nagy urunk akar.

Még látok izzó vöröset őseink nyilán,
Még érzem vérnek édes ízét hőseink ajakán.
Még száll a forró gyűlölet a Habsburgok felé,
Még hallom ...

Ünnepeljünk undorodva
vérünk borszagától,
hagyjuk hát, hogy józan népünk
kilökjön magából.

Kilökjön egy ittas, botor nemzetet
mi a mámor érdekében
szülőt s hazát elvetett.

Ünnepeljünk részegen
új eszmét, új világot,
mi önzetlenül s mocskosul
szabadságért kiáltott,

hogy mint hős, a népet ...

Te istentelen angyal, mondj mesét nekem,
Had repüljön elmém messzi földeken.
Regéld el, hogy máshol boldogabb vagyok,
Dalold el, hogy izzanak a messzi csillagok.
Énekeld, hogy vár rám egy vidám, szép jövő,
Hogy egy messzi parton ott áll egy ősi kikötő,
Hogy vár rám ott egy hajó, mi távolba röpít,
s fejemből minden rémálmot lassan kipenderít.